Érdekességek a Tisza-tó kialakulásáról 5.rész
A szabályozás következményei
A Tisza-folyó szabályozásával kapcsolatban megoszlanak a vélemények, a Tisza-tó kialakítása is nagyon megosztja a közvéleményt. Az tény, hogy a beavatkozások hatására megváltozott a folyó menti táj és élővilág is. Az is tény, hogy jelentős mértékben csökkentek az árvizek káros hatásai, a turizmus fellendült, ezáltal a térség gazdasága is. A Tisza-tó kialakításával egy olyan változatos felszín alakult ki, amilyen egyetlen természetes tavunkra sem jellemző.
A sorozat előző részei:
https://welovetiszato.hu/erdekessegek-a-tisza-to-kialakulasarol-1-resz, https://welovetiszato.hu/erdekessegek-a-tisza-to-kialakulasarol-2-resz, https://welovetiszato.hu/erdekessegek-a-tisza-to-kialakulasarol-3-resz, https://welovetiszato.hu/erdekessegek-a-tisza-to-kialakulasarol-4-resz
Számszerű tények, adatok
A folyó hossza az ármentesítések előtt 1419 km volt, a munkálatok után 966 km-re rövidült. A rövidülés 32 %-os volt. 114 átvágással 589 km kanyarulatot vontak ki a vízjárásból, az átvágások hossza 136 km-t tett ki. A víz esése átlagban 3,7 cm/km-ről 6 cm/km-re nőtt. 549 kilométernyi holtág keletkezett, valamint 26 %-kal megnőtt a víz folyási sebessége .
A munka során, közel fél évszázados, többszöri nekirugaszkodás eredményeként a folyó új hossza 962 km lett, létrehoztak 136 km új, épített mederszakaszt, eközben 589 km holtágat vágtak le az élő Tisza testéről.
Következmények
A fél évszázados munka eredményeként megváltozott a táj arculata. A gátakon belül megmaradt az ártéri gazdálkodás, de a gátakon kívül teljesen megváltozott a táj. Sok helyen visszaállították a legelőket, de hiányzott a víz. A víztől elhódított területeket felszántották és következett a száraz gazdálkodás időszaka. A mentett részekre így viszont már csak a csapadék formájában jutott a nedvesség. A régi vízi világ visszaszorult a mentetlen részekre. Megváltoztak a vízviszonyok, hevesebbek, gyorsabbak, pusztítóbbak lettek az áradások. De a gátakon belül tovább élt a rét-és legelőgazdálkodás, az erdő-és gyümölcs gazdálkodás. Az erdők sínylették meg a legjobban a változást. A keményfa erdőket kivágták, a helyüket elfoglalta az ültetett vagy magától nőtt puhafás nyáras, füzes.
A lecsapolás és ármentesítés során alig egy évszázad alatt az Alföld vizes élőhelyeinek 90%-a eltűnt. A Tisza árterének hajdani természetes felszíni formáit (fokok, erek, laposok, laponyagok, hátak és „hegyek” szövevényét) kettévágták az árvízvédelmi töltések és így létrejött az intenzív mezőgazdaságnak és iparnak teret adó, ún. mentett oldal.
A nagy kiterjedésű és összefüggő hullámtérben régebben virágzott a fokgazdálkodás, óriási volt a halbőség és gazdagon teremtek a Tisza által öntözött ártéri gyümölcsösök. Áradáskor a fokok, a hozzájuk csatlakozó csatornák, erek és kubikgödrök lassan feltöltődtek vízzel, majd amikor a víz kezdett visszavonulni, a fokokat elzárták és a csapdába esett halakat könnyedén kifogták. A levonuló ár nyomán a hullámtérben dús legelők sarjadtak, így a halászat, a legeltetés és a gyümölcstermesztés olyan ritmusban zajlott, ahogyan azt a folyó diktálta. A fokgazdálkodás nagyszerűen alkalmazkodott a dinamikusan változó természeti adottságokhoz, miközben árvízvédelmet is biztosított.
Élővilág megváltozása
A hullámtérben, a fokgazdálkodásnak is köszönhetően kialakult mozaikos táj és sokszínű élővilág gyökeresen megváltozott, miután megszűnt az ártéri gazdálkodás. Mára már egyértelművé vált, hogy az ilyen területeken a magára hagyás nem működik. Különösen a kilencvenes évek végétől figyelhető meg az, hogy legeltetés és művelés nélkül a hullámteret benövik az agresszívan terjedő fásszárú növények. Terjed az Észak-Amerikából származó gyalogakác és zöld juhar; áthatolhatatlan dzsungelt alkotnak a fákon a parti szőlő indái.
Viszont a Tisza korábbi árterületének tóvá alakításával egy olyan változatos felszín alakult ki, amilyen egyetlen természetes tavunkra sem jellemző. Számtalan sziget, kísérteties holtágak, ártéri erdők, érintetlen mocsarak teszik változatossá vizét. Egymást tagoló hínármezők, határtalan nyílt vizek, szűk öblítőcsatornák, sekély öblök és a folyó különleges ötvözete ez. A változatos életterek kedveznek a halaknak, a gazdag halfauna kedvez a madárvilágnak. Így alakult ki a természet földi paradicsoma, a Tisza-tó, mely igazi kalandot, titkokat tartogat a felfedezőknek. Európa legnagyobb tündérrózsa és tündérfátyol mezői, a tavaszi és őszi vonuló madarak ezrei, különlegességek a madárvilágból, felfedezésre váró lagunák, pallóutas tanösvények, ártéri séták várnak a túrázókra.
Feltöltése előtt a hullámtér 40%-át mocsári és vízi vegetáció, 28%-át természetes ligetek, erdők alkották, 23%-a mezőgazdasági művelés alatt állt, 9%-a cserjés, bozótos terület volt. A feltöltés után a tó vízi- és mocsári növényzete gazdagodott, és területileg is bővült. A növényfajok száma közel százra emelkedett, és új, ritka fajokat is megfigyeltek. Az egyre nagyobb kiterjedésű vízi növényzet pedig már bizonyos mértékig akadályozza a vízfelület hasznosíthatóságát.
A tó és környékének állatvilága gazdag és változatos. A víz alatti mederfelszín egyenetlen mélysége, a vízjárások különbözősége több mint 50 halfajnak biztosít életteret, amelyből 11 faj védett. A vizes élőhelyeket kedvelő madárfajok sokszínű társulásai is otthonra leltek a tározó területén, amely rendkívül jó táplálkozó- és fészkelő helye a vízi madaraknak, a vonulási időszakban pedig fontos pihenőhelyként szolgál a vándormadarak ezreinek.
Kiskörei Víztározó
A víztározó területén eredetileg egy igen mozaikos, nagyon gazdag élővilággal rendelkező terület helyezkedett el, kezdve a Tisza árterétől a települések határában elhelyezkedő gyümölcsösökön, szántókon, kaszálókon keresztül a ma már sajnos egyetlen állománnyal rendelkező őstölgyesekig. Ezeket az élőhelyeket fel kellett számolni ahhoz, hogy eláraszthassák a tározó medrét. Ezt egyrészt az erdők és gyümölcsösök kivágásával és nem teljes mértékű elhordásával, illetve a meder kialakításával valósították meg. A kinyert földet a tavat átszelő 33-as főút, illetve a tározó gátjának töltéséhez használták fel. Ma az erdők és gyümölcsösök egykori helyét jelzik a hátrahagyott tuskók, melyek igen veszélyessé teszik a vízi közlekedést, ugyanakkor kiváló pihenő és szárítkozó hely számos madárfajoknak.
Az egyik legnagyobb “levágás” a Tisza-tónál, Cserőköz
A török hódoltság végéig Tiszaderzs mai területén több falu is létezett. Egy 1261-es oklevél megemlíti a Cserőközi nagy halastavakat, Cserőpusztát, “az egykori Halászitól délre Derzs határában , a Tisza és a Kis-Tisza szigetén”. Ez a falu még az 1480-as években is létezett. A kanyar által körbezárt területen számon morotva és fattyúág volt, ezeken keresztül tört ki a Tisza az Alföldre Kunmadaras és Karcag irányába.
Cserőköz pusztát és a tanyát a Magyar Királyság által végzett második katonai felmérés (1819–1869) térképein is meg lehet találni. A terület ma a gát mentett oldalán található, azaz a mai Holt-Tisza által körbeölelt körülbelül 260 hektáros részen, mely a Tisza szabályozása során, 1865-ben végrehajtott átmetszéssel keletkezett. A holtággal körülölelt területen régen változatos mezőgazdasági részek voltak találhatóak. Volt ott szántóföld, legelő, gyümölcsös, de mára már csak a szántóföldek maradtak.
A környékbeliek azért is szerették ezt a területet, mert a “nehéz időkben”, a törökök és tatárok elől ide lehetett menekíteni asszonyt, gyereket, jószágot. Csak a helyiek ismerték a járást és a titok nemzedékről nemzedékre szállt…
A galériaerdő és a holtág vize sajátos mikroklímát eredményez, ezáltal számos védett növény- és állatfajnak – például parlagi sasnak, rétisasnak, jégmadárnak, kis-és nagykócsagnak, vörösgémnek – nyújt életteret. A holtág külső és belső szélén gyönyörű akácfák, fehér nyárfák és öreg fűzfák hajlanak a víz fölé.
