Érdekességek a Tisza-tó kialakulásáról 2.rész

A Tisza szabályozásának szükségessége

A Tisza-folyó szabályozásának szükségessége most abszolút aktuális téma, mivel a héten árvízvédelmi készültséget rendeltek el a Tisza folyó felső szakaszán. Kiskörénél az alsó és a felső vízszint között nincs különbség, a duzzasztómű zsilipjei is fel vannak engedve. A történelem során sokan bírálták a Tisza folyó szabályozásának mérnöki és gazdasági hátterét, mi most a szabályozás szükségességét, a tetvek megszületését és a kivitelezést mutatjuk be.

Érdekességek a Tisza-tó kialakulásáról 1.rész – Welovetiszato

Miért csak az 1800-as évek közepén kezdtek el foglalkozni a Tisza szabályozásával?

Egyrészt a vízszabályozásokkal kapcsolatos gazdasági dilemma a XIX. sz. első harmadában, sőt sokaknál még a század közepéig is az volt, vajon a víziútfejlesztés, avagy a mezőgazdasági termőterületek nyerése (azok árvízbiztonsága) a fontosabb. A Habsburg Birodalom, amely Európa nagyhatalmaként mindenben érintett volt, maga sem tudta eldönteni: a csak tartós háborúk esetén kifizetődő termőterületnyerést, avagy a csak tartós békében jövedelmező víziútfejlesztést szorgalmazza inkább.

A második fontos ok az volt, hogy a XVIII. század végig (török uralom 1541-1686), majd a napóleoni háborúk (1799-1815) miatt a XIX. sz. első másfél évtizede békekorszakok és háborúk gyorsan változó ideje volt. A háborús időszakok – leginkább a török kor – tönkretették az addig harmonikusan kiépült ember és víz világát. A korábban termékeny területeket a védekezés érdekében elmocsarasították, és a békeidőben gondozott vízfolyások különösen az elnéptelenedett vidékeken elvadultak, elposványosodtak A XVIII század elején meginduló újjáépítésnek így elsődleges feladata a számos “posványság” felszámolása és az árvizek megfékezése lett.

A szabályozás szükségessége

A 17-19. században a Kárpát medence elöntött területeinek 53%-a a Tisza és mellékfolyói alföldi szakaszán volt. A szabályozásig a Tisza ártere volt, hogy az 50-70 km-t is kiette, egészen a Körösig és a Román határig is elért. A falvak az árterek peremén vagy a hordalékkúpokon alakultak ki.

A Tiszántúl a Tisza-folyó szabályozásáig állandó és időszakos vízborítású területek láncolatából állt és a térségben az alacsony és a magas ártér volt a meghatározó. Az alacsony ártéri síkságok az állattenyésztés, a magasabbak a földművelés területei voltak. Az Alföldön a pusztai állattartás a virágkorát élte a folyók szabályozásáig, ugyanis az elöntött területek nagyon jó legelőként szolgáltak, miután levonult az ár. Árvíz idején az állatokat a magasabb, úgynevezett száraz legelőkön tartották.

Árvizek

A lecsapolásokra, a folyószabályozásokra az élet kényszerítette a teleüléseket. A 18. századik a háborús pusztítások, járványok rendszeresen megtizedelték a lakosságot. A török kiűzése után másfél évszázados nyugodt építőmunka következett és a népesség is megkétszereződött. Ennyi ember viszont már nem volt képes megélni a vízjárta hátakon, ezért mindenképpen a földművelő gazdálkodás kibontakozását szorgalmazták. Az évenként ismétlődő árvizek azonban lehetetlenné tették a rendszeres gazdálkodást. Ehhez még az a lényeges baj is hozzá járult, hogy az árvizek és a belőlük keletkezett állandó mocsarak a lakosság egészségére, ezzel együtt a népesedés szaporodására is károsak voltak.

“A Tisza igazán kétszer nyűgözi le az embert. Egyszer nyáron, amikor forró homokpartjairól szaladunk önfeledten hozzá, hogy összeölelkezzünk hűs hullámaival…mikor mélyen ülő, zöldeskék, fodrozódó vizén sziporkázva játszadozik a szétáradó, ezernyi részre tört napsugár. Másodszor meg, amikor tavaszi áradásakor a jó öreg korlátra könyökölve tehetetlenül bámuljuk roppant erejét és irdatlan víztömegét, mely tiszteletet parancsol a róla megfeledkező halandóknak.”

1830 tavaszán a Kárpátokban gyorsan olvadó hó óriási víztömeget indított az Alföldre. Emberemlékezet óta a legnagyobb árvíz pusztított az országban. A Tisza, a Berettyó és a Körösök áradásával másfél megyényi terület került 2 hónapra víz alá. A mindent magával ragadó szennyes áradat elfertőzte az amúgy sem kristálytiszta vizű alföldi kutakat. Ez az állapot jól megágyazott a Lengyelország felől érkező gyilkos kórnak, a kolerának. A járvány 1831 májusában szedte legtöbb áldozatát. ű

Ezek az események mind sürgették a folyó szabályozásának az ügyét. Az 1834-ben angliai útjáról hazatért Széchenyi István számára is világossá vált, hogy a folyók szabályozása nélkül nincs folyami hajózás. A szabályozás nélkül nincs stabil nyomvonalú úthálózat, sőt a vasútvonalak kiépítése sem lehetséges. Úgy gondolta, hogy az infrastruktúra fejlesztés, vasútépítés, ezáltal a gazdaság fejlődése nem indulhat el, amíg a Tiszát nem szabályozzák.