Ott voltunk: Kemencés szombat Poroszló
Kemencés szombat, tényleg jó ételekkel, a Tisza-tó gasztro fővárosában. Ettünk? Nem
Végre egy jó kezdeményezés: a poroszlói kemencés szombat az előzetes információk alapján nagyon ígéretesnek indult. A tervek szerint öt helyszínen főztek kemencés ételeket, jellemzően helyi alapanyagokból. Az öt hely között az Aranyosidombi Udvarház és a Füzes Sajtműhely abszolút kedvenc, kötelező, ha Poroszlón jár az ember. A Fűzfa pihenőpark, a Kúria Vendégház és az Ágica vendégházakat eddig nem ismertük a főztjükről, de előre megszavaztunk nekik egy-egy tál kóstolót. Persze hiányoltunk a listából másokat, így pl. a Poroszlói Rétesházat – pedig hát egy rétes a kemencéből…. pláne házi… huhh.
De úgy voltunk vele, jóllakni abban az ötben is lehet, túléljük, max a nagy sorok és a gyorsan elfogyó ételek miatt aggódtunk.
Egy ilyen program családos program vagy társasági
Többedmagunkkal, családosan indultunk sétára, hogy a 700 Ft-os főtétel és a 300 Ft-os desszert kóstolójegyeket beszerezve megebédeljünk. Nem voltak illúzióink, hogy 700 Ft-ért mekkora adagot kaphatunk, de végigkóstolva a falut, azért bíztunk abban, hogy a végén jóllakunk.
Teljes csalódás volt…
A Füzes Sajtműhelynél bekukkantva a műhely udvarára két meglepő információ fogadott minket: kóstolójegyet már az előttünk érkezők sem tudtak szerezni. A másik, hogy ételre inkább egy óra körül számítsunk ami lévén egy csapat gyerekkel voltunk, akik eddigre már mind éhen akartak halni, nem volt opció. Negyed12 volt, hihetetlennek tűnt, hogy 10-től szinte minden kóstolójegy elfogyott.
“Menjünk tutira” – alapon átsétáltunk az Aranyosidombi Udvarházba, ahol a korai érkezésnek köszönhetően még épp volt hely. Megerősítették a Sajtműhelyben elhangzottakat, hogy már 11 körül elfogyott a kóstolójegyek többsége, csak alig pár maradt és azok sem egy helyre szóltak. Egy nagyobb családban sem opció, hogy 5-en 5 helyen esznek, de egy társaságban pláne…
A következő meglepi az volt, hogy megtudtuk, vendéglátók felajánlottak egy adott mennyiséget, hogy annyi adag ételt hajlandók kiadni kóstolójegyre. Ez az Aranyosidombi Udvarházban az elhangzott információk alapján 30 adag étel (töltött káposzta) volt, mármint 30 kóstoló adag. Ja és már mind elfogyott. Éhesek voltunk, nem volt kedvünk tovább barangolni, rendben, akkor eszünk az étlapról. Ekkor jött a ráadás: egyébként ehetünk olyan ételt, amit kóstolhattunk volna, mert a tulajdonos főzetett 20 valódi, éttermi adagot a töltött káposztából…?!?!?!
Lett volna száz kérdésünk, hogy akkor ez most hogy kemencés szombat és miért érzi ezt az ember átverésnek. De leültünk, rendeltünk, ettünk, jót, sőt kitűnőt, mert a kemencés töltött káposzta valóban finom volt, hatalmas adag (három nagy töltés + aprókáposzta) és 2550 Ft :). No de akkor hogyan is nézett ki a dolog? Főztek a kóstolóra és még kétszer annyit az étlapra, ha már… ugye. Magyarul simán lehetett volna akár 50-60 kóstolójegyet is felajánlani, hiszen töltött káposzta volt bőben (2550-ért az étlapról).
De nem ez a kis furfang és az ár a gond, hanem az, hogy így beültünk egy helyre, megettük a hatalmas (nem kóstoló) adagot és esély sem volt már máshova betérni jóllakva. Ezzel a többi hely lett szegényebb.
A Sajtműhelynél is hasonló volt a helyzet, 30 kóstolójegyet váltottak be, de jó pénzért lehetett venni a kóstolós ételekből.
Hogy csinálják máshol?
Erdőbénye: Bor, mámor, bénye vagy Paloznak Jazz Piknik vagy még számtalan hely példája mutatja, hogy lehet ezt jól is csinálni. A vendéglátók aznap csak a kóstolásra főznek vagy a kóstolójegyért kapható éltelek a normál étlapon nem szerepelnek, nem is lehet azokat készpénzért megvásárolni. Így védik a koncepciót, segítik azt, hogy minden helyre eljussanak a vendégek és bejárják a települést. Mert hát ez a cél, megismerni a falut, a helyieket, a többi helyet.
Poroszlón ezt még fejleszteni kell, különben a kemencés szombat nem más, mint egy jól hangzó üzenetben becsomagolt étterem keresés a családnak. Azt, hogy mennyire program egy csapat gyereknek és felnőttnek, azt mindenki döntse el magában: szerintünk nem az.
