Faluról-falura a Tisza-tó körül: Tomajmonostora

Tomajmonostora az ősi tomaj nemzetség nevét őrzi

Tomajmonostora  környékének látképét még most is uralja a kunhalmon álló tomaji bencés kápolna romja. A Nagykunság egyik legszebb pusztai kápolnájának érdekes a múltja, de a  környezetének is gazdag a története. Számos (kun)halmot lehet felfedezni a környéken, melyeket egy korabeli térkép is nagyon szépen megjelöl. A területet régen Nagy Tomajnak hívták, ahol mára már csak egy elhagyatott gazdasági épület és a felújított kápolna jelzi, hogy egykoron itt virágzott az élet.

Bencés monostor a pusztában

Kunhegyes történetét kutatva bukkantunk rá erre az érdekes feljegyzésre: Taksony vezér idejében besenyők költöztek be hazánkba. Közülük egy fejedelmi származású vitéz, Thonuzoba, a Tisza bal partján kapott lakóföldet, ott, ahol most Abádszalók van. Itt telepedett le Thonuzoba besenyő népével. Balássy Ferenc történetíró szerint a Tonuz (Thonuz aba) név azonos a Thomus névvel, s Tomaj e szónak magyaros átalakítása. A Tomaj nemzetség egyik tagja bencések részére monostort és apátságot alapított, melynek romjai ma is megvannak Tomaj pusztán, a jelenlegi kápolna közelében azon részen, mely délen a Hármashalommal határos. E helyen a monostor alapfalának kövei szántás közben elő-előbukkannak.

Tomajmonostora kastélya és kápolnája

Hídvégi és oltszemi gróf Nemes Vince (1830–1896) házasság révén szerzett birtokot Tomajpusztán. Hogy cselédjeinek és a majorságban dolgozóknak ne kelljen a vasárnapi mise kedvéért Kunhegyesre gyalogolniuk, úgy határozott, a birtokán létesít egy megfelelő méretű kápolnát. Sőt, a grófi család a kriptáját is ide helyeztette.

A neogótikus, a síkságon messziről látható épületet kettős fenyőfasorral szegélyezett út kötötte össze a Nemes család kastélyával. A család a 13 szobás kastélyát és a hozzátartozó, terjedelmes majorságát az 1860-as években építette fel. Sajnos a kastélyról nem maradt fenn rajz vagy festmény, egyedül Virág Zsolt Magyar Kastélylexikonjában található egy utalás arra, hogy „a kor ízlése szerint valószínűleg historizáló stílusú, tizenhárom szobás” épület volt.

Mára már nyoma sem maradt a kastélynak, az épületeknek, a fasornak, az egyetlen kápolna kivételével. A II. világháború alatt a kastély és a kápolna is bombatalálatot kapott, mivel valamilyen okból hadi célpontnak tekintették a levegőből. Közvetlenül a front átvonulása után még úgy-ahogy összefoltozták a gazdasági épületeket, de a kastély építőanyagát 1949-re az utolsó tégláig elhordták.A majorsági épületeket is lebontották. A puszta azonban még az 1960-as években is lakott volt, és az iskolában is folyt a tanítás. 1965-ben még tartottak misét a kápolnában. A puszta elnéptelenedése után azonban a kápolna anyagát is elkezdték széthordani, a sírokat is feltörték, a harangokat és a műtárgyakat jórészt ellopták.

A felbecsülhetetlen értékű táblakép

Amikor Bollók Emil kunhegyesi plébános fejébe vette, hogy megadja a végtisztességet a grófi család sírjaiból kiforgatott tagjainak, nem is gondolta, hogy a földi maradványok összegyűjtése közben mire fog bukkanni. Kutakodás közben egy táblaképet talált a Szent Móric kápolna törmelékében, arccal leborulva, mely Szent Sebestyén és Szent Domonkos kettősét ábrázolta, meglepő épségben maradva. Kiderült, hogy a táblakép több mint 700 éves! A műkincs egy középkori alkotás, mely feltehetően Giovanni del Biondo firenzei, késő gótikus festő keze alól került ki.

A kastély maradványai (?)

Sajnos hallottunk és láttunk is már sok olyan történetet, melyek régi, pompás épületek pusztulásáról szólnak. De az az igazság, hogy saját szemünkkel akartuk látni, hogy a kastélyból valóban nem maradt e semmi. A régi katonai felmérések térképeit böngészve rátaláltunk egy olyan területre, melyről azt gyanítottuk, hogy az bizony az egykori kastély és kertje lehetett. A korabeli leírásokból annyit megtudtunk, hogy viszonylag közel lehetett az épület a kápolnához és valószínűleg az azzal szemközti magaslaton helyezkedett el…És igen, valóban ott volt…valamikor.

Miután a kastély maradványait teljesen széthordták, a területet földművelés alá vonták és a kastélynak még az alapjait is eltüntették. Ma egy gazos halom emlékeztet arra, hogy egykoron a területen egy pompás épület állhatott, amit idővel utolért a magyar nemesi birtokok végzete, a lassú halál, pusztulás.

A környék gazdag múltja

Ha a kápolnától Tomajmonostora felé vesszük az irányt, akkor számos kurgánnal (kunhalommal) találkozhatunk. Vannak köztük kiemelkedően magasak is, melyekből arra lehet következtetni, hogy bizony évezredekkel ezelőtt is lakott volt a terület. Ezek a halmok és környezetük már messziről kitűnnek, mivel konkrétan sárgállik a homokos, löszös talaj. A halmok oldalában sok a róka lyuk, 1-2 olyan mély és széles, hogy teljesen be lehet látni az aljáig.

Az állatvilág is rendkívül gazdag ezen a terülten, az őzek és a vadnyulak látványa már teljesen megszokott, de nekünk szerencsénk volt, mert sikerült egy vadmacskát is lencse végre kapnunk.

A Szent Móric kápolna megközelítése

A Szent Móric kápolnát az utolsó pillanatban mentette meg egy teljes felújítás. 2015-ben kívülről-belülről megújult, fákat és orgonabokrokat telepítettek köréje. Most ismét régi szépségében fogadja a vállalkozó szellemű

Kunhegyestől körülbelül 4 kilométerre eső tanyánál – ahol egy buszmegálló is található –  le kell fordulni jobbra, majd végig kell haladni a műúton, ami Pusztatomajra visz. Az út nagyon rossz állapotban van. A műút végén van egy régi gazdaság, itt jobbra le kell kanyarodni a kápolna felé egy viszonylag jobban járható útra. Innen körülbelül 1 kilométerre van a Kis-Fás halom, rajta pedig a Szent Móric kápolna. Eltévedni nehéz, mert a kápolna az út folyamán végig látható.

Faluról-falura a Tisza-tó körül: Tiszaörs