A Mindenszentek hagyományai
Mindenszentek napja azoknak a szenteknek az ünnepe, akikről a naptár név szerint nem emlékezik meg. A 9. század óta kötelező ünnep. A katolikus egyház tanítása szerint ezen a napon az élő és az elhalt hívek titokzatos közösséget alkotnak.
A 20. században a halottak napja előestéje, vigíliája lett. Azt a hetet, amelybe a halottak napja esik, halottak hetének nevezik. E napon ma is szokás a halottak emlékezetére a sírok megtisztítása, feldíszítése és gyertyák gyújtása. A néphit szerint ilyenkor hazalátogatnak a halottak, ezért sokfelé szokás, hogy számukra is megterítenek, kenyeret, sót, vizet tesznek az asztalra.
Néphiedelmek
November 1-jén a családok kilátogatnak a temetőbe, rendbe teszik a sírokat, virágot (főként krizantémot) visznek, és gyertyát gyújtanak az elhunyt szeretteik emlékére. A gyertya fénye a hiedelem szerint segít a lelkeknek megtalálni a nyugvóhelyüket.
A bukovinai magyarok sütnek, főznek és kiviszik az ennivalót a temetőbe, ott elosztogatják. Ahány halottja van a családnak, annyi gyertyát gyújtanak otthon.
Az Ipoly menti falvakban aki nem tud temetőbe menni, otthon gyújt gyertyát.
A szegedi tájon kolduskalács néven üres kalácsot sütöttek, amit a temető kapujában várakozó koldusoknak adtak, hogy ők is megemlékezzenek a család halottairól. Csallóközben is az ezen a napon sütött kalácsot osztották szét a temető kapujában álló és imádkozó koldusok között, nehogy a halottak hazalátogassanak.
Egyes vidékeken szokás volt ételt hagyni az asztalon vagy a sírnál az elhunytak számára. Ez a gesztus a halottak vendégül látását, tiszteletét fejezte ki.
Tilos volt zajos mulatságot tartani: A néphit szerint ezen a napon a halottak „hazalátogatnak”, ezért csendes, visszafogott viselkedés volt elvárt. A hangos zene, tánc vagy nevetés tiszteletlenségnek számított.
Mindenszentekhez gazdasági hagyományok is fűződnek
Halottak napján megvendégelik a szegényeket és a koldusokat. A Gyimes-völgyben így mondták: “Halottak napjára főzünk, sütünk cipókat, odaadjuk avval, hogy a hóttaké.” Ipolyhídvégen (Hont vármegye) halottak napján a közeli rokonság együtt fogyasztotta el az ebédet, majd kimentek a temetőbe és gyertyát gyújtottak az elhunytak tiszteletére.
Ezen a napon tiltották a munkát, nehogy megzavarják a holtak nyugalmát. Tiltották a mosást, mert attól féltek, hogy akkor a hazajáró halott vízben állna. Nem meszeltek, mert a férgek ellepnék a házat. Szlavóniában nem végeztek semmilyen földmunkát, nehogy kelésesek legyenek.
