Réééétes -friss, ropogós, illatos. Teszteltük!

Múlt héten majdnem elcsíptük, de bánatunkra az orrunk előtt zárt be a Poroszlói Rétesház. A hétvégén viszont már rákészültünk, hogy időben odaérjünk a Tisza-tó egyik legjobb (ha nem a legjobb) rétesezőjéhez. A szombati berekfürdői édes fesztivál után nem tűnt ésszerűnek, pláne egészségtudatosnak még be is rétesezni egyazon hétvégén, de elvonási tüntek jelentkeztek rajtunk mákügyileg, így bízva abban, hogy van frissen sült rétes, betértünk hozzájuk.

Upsz egy tipp: A poroszlói Rétesház mellett könnyű elsuhanni, visszafordulni macerás, így egy kis segítség: Tiszafüred felé a jobb oldalon, a Tisza-tavi Ökocentrum után az első háznál kell fékezni (utána már késő, tényleg!), majd onnan már látszik a Rétesház murvás parkolója. Nyáron a sok autó miatt könnyű kiszúrni, de parkolni annál nehezebb. Ez van, ha valami nagyon finom, sorban állnak érte.

A Poroszlói Rétesház udvara egy mini skanzen, rengeteg összegyűjtöt régi holmi és szépen felújított épület fogad. A tulajdonosok értő gonddal rendezték össze a több korból származó használati tárgyakat. Aki helyben fogyasztaná el a rétest, az talál a kertben fedett helyet asztalokkal, székekkel, de szép időben vár a fű és ha van nálunk egy pléd is, máris megvan a piknik. A rétesen kívül pogácsa (az is nagyon jó, de majd azt legközelebb írjuk meg) és szörp is kapható.

Ja igen, teszteltünk: a frissen sült rétesek közül az alap ízkere helyeztük a hangsúlyt, így a mákos-meggyes, a túrós és az almást választottuk tesztünkre. A frissen sült, ropogós és még meleg rétesek hozták az elvárásainkat, lássuk mit ettünk.

A tésztáról külön kell szólnunk, mert mint minden rétes esetében határozottan befolyásolja az esztéteikai- és az ízélményt. A rétesek tésztája ropogós, pont jól sült (még nem a barna, de nem a fehér “halott” – megőrülünk a színtelen rétesektől!), a rétegek száma az éppen jól tartó, de nem túl vaskos hatást keltő, szépen elváló 7-8 réteg, némi levegős, lepergős érzettel. A tészta íze kellemes semleges, talán picit száraz (az északi megyék utánozhatatlan réteseinek titka a libazsíros kenegetés, amely a mellett, hogy ad pici plusz ízt a tésztának, némileg szaftosítja is). Az alsó rész is tökéletesen sült, belül nem nyers hatású, kívül pedig nyoma sincs odapirulásnak.

A túróssal kezdtünk. Rögtön tisztázzuk: nincs benne mazsola. Sajnos, mint mazsola hívők az a véleményünk, hogy a nemmazsolások igazán kiszedhetnék a túróból a mazsolát, de beletenni utólag nem lehet :(. A töltelék íze finom, határozottan jön a túró savanykás íze. Az állaga krémes, nem fullasztó, de nem is annyira homogén a textúra, mint egyes túrósréteseknél, amelyeknél nem felfedezhető a túró előélet.

Az almás textúrája is nagyon ott van, a nagyobb almadarabok nagyon kellenek a rétesbe. Külön érdem, hogy a nedvesebb töltelék ellenére sem ázott el a rétes alja, szépen tartott.

A mákos-meggyes viszont csalódás volt. Nagyon édes, már-már gejl volt, a mák ízét szinte teljesen elnyomta a cukor íze. Sajnos a szánkba jutó meggydarabok sem ellensúlyozták eléggé az édes ízvilágot, de a mák ízét nyomokban sem találtuk. A töltelék állaga sem volt túl jó, határozottan folyós, “trutyis” hatású volt, talán a bekerülő meggybefőtt miatt. Lehet megoldás lenne a friss meggyből meggyes-mákost sütni, mert ott a gyümölcsnek van tartása, nem masszaként keveredik a mákkal.

A mákos fiaskó ellenére továbbra is a legjobb rétesezőnek tartjuk a Tisza-tónál a Poroszlói Rétesházat. Legközelebb kipróbáljuk a többi ízt is, bővítjük a cikket. Katt, galéria nyílik!