Liba, lilik, kacsa – madárrajoktól hangos a Tisza-tó
Liba, lilik és kacsa csapatok ülik meg a lihogókat
Október és november a daruhúzás megunhatatlan élménye, decembertől pedig a liba, lilik, és kacsa csapatok szállják meg a Tisza-tavat. Kora reggel indulnak meg az éjszakázó helyeikről a szántóföldek irányába, hogy csipegessenek a sarjadó gabonafélékből, elhullott magokat keressenek vagy a kései vágású kukoricatarlókon szemezgessenek. Az északi vendégeink tartózkodó típusúak, még talán a darvaknál is jobban kerülik a lakott területeket és az emberek közelségét. Kivételt képeznek talán azok a tanyák, állattartó telepek, ahol a haszonállatok szomszédságában “legelnek”, tudva azt, hogy a nagyobb patások hanggal jeleznek bármilyen veszély vagy az ember közeledtére.
Éjszaka nagyobb, nyílt vízterületeken pihennek meg, ahol róka, sakál, elvadult kutya nem éri el őket. Korán reggel útra kelnek, hogy egész nap táplálkozzanak. Kisebb csapatok maradnak a víz szélén vagy a vízen is. A Tisza-tó téli vízszintjének beállítását kihasználva a szárazra került területeken szívesen lakmároznak az iszapban maradt puhatestűekből, rovarokból és vízi növényekből.
Liba, pontosabban nyári lúd
Vonulásukkor nagy csapatokban járnak, azok jellegzetes ‘V’ alakban repülnek. Röptükben könnyen felismerhetőek jellegzetes hangjukról, amely megegyezik a háziasított forma gágogásával. A legnagyobb termetű európai vadlúd. Hossza 76-89 centiméter, a szárnyfesztávolsága 150-180 centiméteres, testtömege 2,5-4 kilogramm. A tojó kisebb a hímnél. Háta barnásszürke, melle sárgásszürke, gyéren és szabálytalanul feketével foltozva, a farcsík, a has- és farkalja tollai fehérek. A szárny- és farktollak feketésszürkék, száruk végig fehér. A szem világosbarna, a csőr tövén halvány húsvörös, körme viaszsárga, a láb halvány húsvörös.
Lilik, pontosabban nagy lilik
Hossza 65-78 centiméter, a szárnyfesztávolsága 130-165 centiméteres, testtömege 1800-3100 gramm. A test tollazatának színe sötét szürkésbarna tónusú. A homlokán jól látható fehér folt található, amelynek szélessége a csőr szélességével megegyező, nagyjából a szemek vonaláig ér és felül lekerekített. Ez az első éves fiataloknál hiányzik. Hasán feltűnő, széles, fekete keresztsávok húzódnak. A fiataloknál ezek hiányoznak. A homlokfolt alakja és a has csíkozása egyedenként különböző lehet. Farcsíkja, fara és alsó farkfedői fehérek. Szeme sötétbarna, csőre rózsaszín (a grönlandi alfaj egyedeié okkersárga), lába élénk okkersárga. A szárny csúcsa a fark végéig ér. Hangja éles “lilik-lilik”, erről kapta a nevét.
Kacsa, pontosabban tőkés réce
Testhossza 50-65 centiméter, szárnyfesztávolsága 81-98 centiméter, testtömege 750-1450 gramm. A tojó mintegy negyedével kisebb és könnyebb, mint a hím. A gácsér csőre zöldessárga, feje fémesen csillogó zöld, nyakán fehér gallér van, melle gesztenyebarna, oldala és hasa világosszürke. Testének felső része, a nyak tövétől a hát közepéig, valamint a szárnyai külső felülete barnásszürke, a hát közepétől kezdődően kékesfekete, egészen a farokig, melynek oldalsó szegélyét a fehér színű kormánytollak alkotják. A farok közepén 3-4 szál fekete, visszahajló, ún. gácsértollat visel. Szárnyai belső oldalai sárgásfehérek. A tojó kültakarója tipikus rejtőszínezet, amely azt a célt szolgálja, hogy a fészkén ülő madarat elrejtse ellenségei szeme elől. Egész teste barna alapszínű, amelyet kisebb-nagyobb méretű, szabálytalan alakú fekete pöttyök és foltok tarkítanak. Az apró pöttyök elhelyezkedése a fejen a legsűrűbb, a mellen nagyobbak és ritkásabbak lesznek, majd a test hátsó része felé egyre nagyobb foltokká növekednek, ami főleg a szárnyat nyugalmi helyzetben betakaró, nagy tollakon figyelhető meg.
