Húsvéti szokások az Alföldön és a Tisza-mentén

Húsvétolás régen a Tisza-menti falvakban

A húsvétot számos mágikus, misztikus népszokás gazdagította az Alföldön és a Tisza környékén is. Akárcsak az ország más részein, a barka fontos szerepet játszott virágvasárnap, például a tehénnel barkát és fokhagymát etettek, elűzte a bajt. Elengedhetetlen húsvét előtt a nagytakarítás, a tisztálkodás. Egyes vélekedések szerint a húsvét eredetileg a termékenység ünnepe volt, melynek segítségével szerették volna az emberek elérni a bő termést és a háziállatok jó szaporulatát. Így kötődik a nyúl – nagyon szapora jószág – a tojáshoz és az ünnepkörhöz.

A barka

A húsvéti ünnepkör virágszombattal kezdődött, ekkor a fiúk az erdőkben barkát és virágokat gyűjtöttek. Pár helyen a barkacsomót seprűszerűen lennel botra erősítették, így vitték másnap a templomba. A szentelt barkának jótékony hatást tulajdonítottak, orvosságként használták, valamint a bőséges, jó vizet, a család és az otthon oltalmazását várták tőle. A gonosztól való védelemért beszívták a barka füstjét, és torokbaj ellen lenyeltek belőle egy szemet. A családi otthont úgy óvták a bajoktól, hogy a tűzhelybe dobták. Mikor nagy vihar volt, hogy a villám ne csapjon a házba, tanyába, barkát égettek.

Fontos volt, hogy az eladósorban lévő lányokat barkával megvesszőzzék, ezzel kívánták „elősegíteni”, hogy hamarabb férjhez menjenek.

Nagypéntek és nagyszombat

Húsvét a kereszténység legnagyobb ünnepe, Jézus, legyőzve a halált, harmadnapra, vasárnap föltámadott és megváltott. Nagypéntek Jézus kereszthalálának a napja, ilyenkor van a legnagyobb böjt, és ez a gyász ideje. A legények hajnalban sorkukorékolással ébresztették a település lakóit, majd a Tiszához mentek és megfürödtek. Pénteken tilos volt az állattartással, földműveléssel kapcsolatos munka. Az asszonyok nem mostak, nem szőttek, nem fontak, nem gyújtottak tüzet, nem sütöttek kenyeret.

Nagyszombaton Krisztus a sírban pihent, ezen a napon ér véget a böjt, és az örömünnep estéje a templomban a tűzszenteléssel kezdődött. A szentelt tűz hamujának különleges erőt tulajdonítottak. Ezen a napon harangszóra az emberek kiszaladtak a kertbe, megrázták a gyümölcsfákat, hogy a rossz termés lehulljon, és ne legyen férges az új. Nagyszombaton a fiatalok fehér ruhában vagy fehér szalaggal a derekukon vettek részt a körmeneten. Ugyanezen a napon a jó egészség érdekében nem ártott kútvízben mosdani, lehetőleg az udvaron, mert így a bolhák is távol maradtak – különösen, ha nem volt a háznál se kutya, se disznó.

A lányoknak a nap végén arra is volt gondjuk, hogy a fejük alá fésűt, szappant, tükröt, esetleg férfinadrágot tegyenek, hátha megálmodják, ki lesz a jövendőbelijük.

Húsvét vasárnap

Ehhez a naphoz tartozott országszerte az ételszentelés. A délelőtti misére letakart kosárral mentek a hívők, mely bárányhúst, kalácsot, tojást, sonkát és bort rejtett, a templomban megszentelték, és megáldva fogyasztották el este. A bárány Jézus áldozatát, a bor Krisztus vérét jelképezi, a tojás az újjászületést.

 

Húsvét hétfő

Magyarországon és a környező országokban elterjedt népszokás, hogy húsvét hétfőn – vízhányó vagy vízbevető hétfőn – a legények megöntözik a lányokat. Néhány évtizeddel ezelőtt ennek a legelterjedtebb formája a vödörből locsolás volt, esetleg vályúba vetették a lányokat. A XX. század utolsó évtizedeiben egyre inkább a kölni került használatba, manapság leginkább valódi parfümmel locsolnak azok a bátor fiúk-férfiak, akik tartják a népszokást.

A múlt század derekán helyenként elképzelhetetlen volt, hogy a lányok ne legszebb ruhájukban, bizonyos vidékeken népviseletben várják a locsolókat. Természetesen míves festett tojásokkal, vendéglátással (a hagyományos húsvéti sonkával, tojással) fogadták az érkezőket.
Városias környezetben is sokáig tartotta magát a locsolkodás, rokoni-közeli baráti körben ma is előfordul. Az elmaradhatatlan kellékek: vödör víz helyett a kölni, gyakran a locsolóvers, a hímes tojás (manapság gyakran inkább már csokitojás) és a többféle sütemény.

A húsvéti locsolkodás

Locsolásnál a gyerekfiúk ritkán jártak egyedül. Leginkább többedmagukkal, csoportosan mentek a lányos házakhoz. Szinte mindenhova bementek, ahol tudták, hogy nem zavarják ki őket. Leginkább csak az egyikük mondott verset, de mindannyian locsoltak utána. Locsolásra hosszú üveget használtak, amibe szagos vizet tettek, és ronggyal lekötötték, hogy a tartalma ki tudjon jönni.

Voltak olyan lányok, akik szalagot kötöttek, ilyenkor az üvegre, de csak annak, akivel kivételeztek a többiek közül. Ezután kaláccsal, süteménnyel megkínálták őket, vagy csak festett tojást, pénzt adtak nekik. Akiket nagyon szívesen láttak, azoknak a kabáthajtókájukra virágot is tűztek, amit maguk szedtek erre az alkalomra. Az udvarló legények, nős emberek maguk mentek, vagy 2-3 ember társult. Csak az ismerősökhöz, rokonokhoz tértek be. Ott terített asztal várta őket az asszonyokon, lányokon kívül. Nemcsak verset mondtak, locsoltak, de beszélgettek is a háziakkal. Szomszédokba, rokonokhoz szinte kötelező volt a betérés. Míg a gyerekek délre végeztek a lányos házak feljárásával, addig a férfiak csak az este vetette haza…

Hús és tojás

A vallásos emberek igyekeztek megtartani a húsvéti böjtöt, ilyenkor gyakran fogyasztottak aszalt gyümölcsöket. Mikor újra eljött a húsfogyasztás ideje, többféle állatból készítettek ételeket, a füstölt sonka főleg a téli disznóvágásból származott, de ha a csülköt is megfüstölték, annak a neve kissonka volt. Bárányt is vágtak húsvétra, és az ünnepi asztalnál szokás volt a közös ima és éneklés. Az egészben főtt tojás a családi összetartást is jelenti. A magyar néphagyomány szerint ugyanis a családtagoknak együtt kellett megenniük a húsvéti tojásokat, hogy ha valamikor eltévednének az életben, eszükbe jusson, kivel fogyasztották el, és mindig hazataláljanak.