Érdekességek a Tisza-tónál: A tiszaigari 12 tölgy legendája…
Tiszaigar varászlatos legendái
A Tisza-tónál számos csodás monda, mese született, melyekből már néhányat mi is bemutattunk cikksorozatunkban. A követező monda Tiszaigarhoz kapcsolódik. Itt született az Elveszett kincs legendája valamint a 400 éves Mátyás fáról szóló mese is, de a település és környéke számos, másfajta kincset is rejteget. Ilyen a Tiszaigar határában lévő Tiszaigari Arborétum, mely minden évszakban gyönyörű, érdemes meglátogatni 🙂
A 12 tölgy legendája
Aki átsétál a református templom utcáján, az Erdei úton, a hajdani Tisza árterén kialakított töltésen, a Tó részen, az az arborétum mellé ér a túloldalon. Balról az arborétumot, míg jobbról az elhordott homokdomb gyommal benőtt partvonalát fogja látni, s mögötte egy sor akácos fogadja a látogatót. Ha egyenesen tovább haladunk, az erdei tanyáig jutunk. Ha itt nem folytatjuk utunkat tovább Tiszaörs felé, hanem jobbra kanyarodunk, úgy egy tágas legelőre jutunk.
Itt találhatjuk meg a magányosan, szabályosan álló tölgyeket, mégpedig összesen tizenkettőt. Mögöttük távolabb különböző fák csoportjai, mint néma őrök vigyázzák a terepet. Hogy ez a 12 tölgy hogyan, mikor került oda? – vetődik fel a kérdés. Bizony, erre több magyarázat is van. Azt mondják a régi öregek, hogy azokat bizony ültették, méghozzá Örök emlékeztetőnek szánták…
Hajdanán a vallásos, katolikus emberek körmeneteket tartottak bizonyos ünnepeken a templom körül és a határban is. Egy ilyen templomi zászlók alatti kivonulás alkalmával tavasz küszöbén, húsvét körül történt a dolog. Tölgy csemetéket és szerszámokat is vittek magukkal. Hozzáértő emberek kijelölték a helyét és ültették el a 12 facsemetét. Hogy miért? Azért, hogy emlékeztessen mindenkit Jézus Krisztus húsvéti feltámadására és a 12 apostolra.
Az idők folyamán nagy fává növekedtek az ültetvények. Nagyon sokan nem is tudják már, mit őriznek jelképükben a minden idővel dacoló, egyre növekvő, árnyékot adó fa-nagyságok. Nagy hőség idején pásztorok pihennek meg alattuk, vagy éppen gombaszedők vesznek irányt feléjük szerencsét próbálva.
Az idő…
Állják, állták hosszú ideje már mindennek a próbáját. Csak az ember az, kivel nem tudtak dacolni. Így történt meg, hogy voltak, akik fejszét, csákányt fogtak rájuk, s törték-vágták tövét-gallyát. Ezért van az, hogy ma már nem tudjuk mind a tizenkettőt megszámolni. .
Mások azt mondják ezekről a fákról, hogy nem vallási szimbólumként ültették őket. Az 1848-49-es szabadságharcban Tiszaigar lakosai közül többen is részt vettek. Sőt, Tiszaigaron volt elszállásolva Perczel Mór lovascsapata, míg a főhadiszállása Tiszaörsön volt. Kossuth Lajos nem jött erre, mikor Debrecenbe menekült a kormány, mert kisebb baleset érte éppen Kunmadarasnál. A téli fagyban megromlott földúton haladtak, melyet a korábbi nagy esők és a járművek annyira összevágtak, hogy életveszélyes volt rajta közlekedni. Össze is tört a szekér kereke, mely Kossuthot szállította. Így Kunmadarason volt kénytelen aludni, Tiszaigart elkerülve.
A 12 fát a dicsőségre emlékezők ültették a 12 aradi tábornok emlékére. Azok most is szabadságot, a hazaszeretetet hirdetik meglétükkel, minden rezdülésükkel. Emlékeztetőül állnak, mint példaképek, messzire, a jövőbe tekintve, büszkén. Tavaszonként zöld sátrat vonnak magukra, hogy a reményt ébren tartsák!
További tiszaigari cikkek: Faluról-falura a Tisza-tó körül: Tiszaigar
