Tiszafüred Városi kikötő – ilyen volt régen a strandolás

Tiszafüred Városi kikötő, a Tisza-tó legrégebbi kikötője

A múlt század előtti század végén (hol is tartunk? 1800-as évek vége…) is nagy nyüzsgés volt már a Kis-Tisza vagy tiszafüredi Holt-Tisza kanyarulatában, a ma ismert Tiszafüred Városi kikötő helyén. A mezővárosi rangnak és az állandó tiszai átkelő forgalmának köszönhetően, az észak-alföldi településekhez képest módosabb tiszafüredi polgárság gyakran kilátogatott a vízpartra, hogy a nyugati mintára beinduló fürdőkultúra örömeit élvezhesse.  A strand a fénykorát a két világháború között élte, amikor szépen kiépült vízparti fürdőház, gondozott homokos part várta az ide látogatókat.  A 60-as években megnyílt a tiszafüredi termál strand, amely sokkal több és jobb szolgáltatást nyújtott a helyieknek, így a vízpart kiürült és a szegényebb rétegek használták az ingyen strandot. A “régi strand” több átalakítást követően a Kiskörei Víztározó miatt emelt gáttal nyerte el most látható képét és bár egészen a 70-es évek elejéig működött szabad strandként, lassan kikoptak a látogatók. A vízparti “plázs” helyét átvették a ladikok, a legtöbb tiszafüredi horgász, halász itt tartotta hajóját és a régi öltöző kabinokban a felszerelését. Tiszafüred Városi kikötője így született meg.

A széles betonlépcsőn lejutva a gát hullámtér felőli részébe, mindkét oldalra nyíló kedves kabinsorra lehetünk figyelmesek. A kabinsoron kívül már csak nagyon kevés utal az egykori strandra, de ha nagyon figyelünk, észrevehetünk a kabinok előtt egy köríves bemélyedést a talajban, ott volt valamikor a közös zuhanyzó.

A tiszafüredi Városi kikötő helyén korábban strand üzemelt (1937-es képeslap)

Valamikor minden rendes tiszafüredi kissrác itt tanult meg evezni, ladikot irányítani valamelyik férfi rokontól, vagy – mint a cikk írója – Bálint bácsitól, a kikötőmestertől. A kikötő határozott előnye volt a legendás kocsma fent a gát tetején, közvetlen szemben a lépcsővel. Igazi bádogpultos, olcsó sörös, olcsó boros kocsma volt, de az eper (nem szamóca, eper, a fán termő eper) pálinkájukat több generáció is emlegeti azóta. A kocsma mögött ügyes és ráérő mesterek által tákolt tekepálya is működött. Ma már elképzelhetetlen lenne, de az asztalok és a székek a kabinsor tetején, mindenféle korlát és egyéb védelem nélkül álltak, a klasszikus fém asztal, fém szék kombináción ülte ki a fenekét, aki az aranyhidat várta a holtágon esténként. Az eperpálinkás kocsmára már csak a fenti parkoló betonplacca emlékeztet, meg talán néhány fénykép asztalfiókokban.

A Tiszafüred Városi kikötő ma a Tisza-tó legromantikusabb, leghangulatosabb, legcsendesebb és biztosan legkisebb kikötője. A méret és az elhelyezkedés korlátozza a hajós és a vendégforgalmat, a többi kikötőre oly jellemző zsúfoltság, zaj és jövés menés itt csak ritkán, egy-egy horgászverseny idején fordul elő. Nincsenek professzionális szolgáltatások, nagyhajós kikötési lehetőségek, szervíz és hajótároló. A szinte kizárólag helyi horgászokból álló bérlői kör modernebb ladikokkal, csónakokkal jár, a kikötő hajós képe így egysíkúnak tűnik (sehol egy nagy hajó, a fiúgyermeket ne ide hozzuk hajókat bámulni!), ennek ellenére van egy megnyugtató bája.

De ha horgászni szeretnél, keresve sem találsz jobb és felkészültebb helyet. A Tiszafüred Városi kikötő egyik vezetője többszörös pergetőhorgász-verseny győztes, a kikötő bérlői pedig szinte kivétel nélkül sokat látott, a vizet, a halakat és a csalizási módszereket jól ismerő horgász.

Itt nem kell keresgetni, míg hozzád szól valaki, kedves, segítőkész és nagyon gyerekbarát csapattal találkozhatsz.