Ott voltunk: Tavaszi Édes Fesztivál – Berekfürdő

Táplálkozás kutatók és Update Norbi egészen biztosan betiltanák az ilyen fesztiválokat. A berekfürdői 1. Nemzetközi Tavaszi Édes Fesztivál nevéből már kitalálható, hogy elsősorban az édesszájúakat várták a lezárt főutcában megtartott eseményre, ennek megfelelően süti-süti-süti volt mindenhol. Az épp aktuális cukrászati trendeket habverőre hányva nagyrészt a klasszikus nagymama sütik képviseltették magukat, a pultok-asztalok mögött pedig gyakran a készítők árulták a frissen sütött desszerteket. Ennek megfelelően inkább a rétes, linzer, piskóta és hasonló, kevésbé habos-vajkrémes sütik vonultak fel (bár nem kétséges, hogy a cuki nénikből kinéztünk egy jó kis madártejet vagy aranygaluskát borsodóval). Ahol viszont volt vajkrémes vagy habos süti, ott reméljük a NÉBIH (vagy ÁNTSZ?) rajta tartotta a szemét a hőmérőn :). Hűtött pult ugyanis csak pár akadt, így a kellemes 22 fokos tavaszi melegben bevállalós dolog lett volna mondjuk egy francia krémes.

A szénhidrátban bővelkedő sátoros kivonulásba azonban – szerencsére! – becsúszott jópár birkapörköltes versenyző, lévén Karcag a birkapörköltfőzés fellegvára a szomszédban van. Ez azért is volt különösen szerencsés, mert a délelőtti programba illesztett sütizés jólnevelt gyerekeknek ebéd előtt tiltott gyümölcs volt (anno). Itt voltak a karcagi birkapörkölt mágusok, akik minden megmérettetésben rommá vertek mindenkit az elmúlt években birka ügyben, nem véletlen, hogy a legnagyobb sor is náluk volt és nem a sütiseknél. Nagyon sokan ételhordóval jöttek, hogy vigyenek egy kis birkapörit vagy toros káposztát otthonra. Kóstoltuk, isteni volt mindkettő!

Akadt pár sajtos és környékbeli ősteremlő is, akiknél megállni megváltás volt a besütézés után. A kísérő programokban elsősorban néptánc műsorok voltak (ja persze, kimaradt: attól nemzetközi, hogy a berekfürdői testvérvárosok egy részét, a lengyel Zatort és az erdélyieket is meghívták, akik a desszertjeik mellett hozták a néptánc műsorukat is), illetve valamivel távolabb a füves részen egy klassz népzenés foglalkoztató gyerekeknek. Lehet mi maradtunk le a trendekről, de ilyen ötletes kolompolós-dobolós-szétverős csapatot még nem láttunk.

Az idő remek volt, mázlijuk volt a szervezőknek, a vendégek pedig kötelességtudóan el is fogyasztottak mindent, így dél körül már előfordultak üres vagy foghíjas tálak.

Bár kicsi és még nagyon “házias” a fesztivál, de biztosan kinövi magát, ha ennyire jól hozzák a nagyi feelinget. Bíztatunk mindenkit, hogy jövőre is kanyarodjon el Berekfürdőre, de tapasztalatból mondjuk: előbb a birkapöri, utána a süti 🙂