Ott voltunk: Kiskörei Csülökfőző Fesztivál
Kisköréről gyermekkorom nyarai jutnak eszembe, szüleim a Magyar Államvasutaknál dolgoztak és nyaranta több hetet töltöttünk a mára már elhagyatott kiskörei vasutas üdülőben. Akkoriban még gyalog tettük meg a több kilométeres utat a szabadstrandig és 30 éve még a víztározó építésének a nyomait is lehetett látni, a táj még nagyon kopár volt, nem olyan vadregényes, mint mostanában. Azóta a természet visszahódította a partot és szerencsére egyre vonzóbbá válik a környék mások számára is. Gyönyörű természet és jó programok, megvan a recept, ami miatt úzta lehet kelni 🙂
A kiskörei csülökfesztiválon még nem jártam, pedig idén már 12. alkalommal került megrendezésre (egyszer meg kell tudnunk, hogy milyen divat vagy egyéb okok miatt van sorszámozva egy program, mintha lenne bármi hozzáadott értéke). Mielőtt bevetettük magunkat a csülkök közé, kirándulunk egy kicsit, főleg azért, hogy a friss levegőtől még jobban megjöjjön az étvágyunk. Ezért is álltunk meg a kisköre határában található vízlépcsőnél.
Kis kitérő (2 órás…) a Kiskörei vízlépcső és a Kiskörei Hallépcső felé. Kihagyhatatlan a Tisza-tónál!
A kiskörei vízlépcső egyfajta attrakcióvá vált az idők során, mely a duzzasztó-és vízerőműből, a hajózsilipből, valamint a 2014-ben átadott hallépcsőből áll. Számomra a hallépcső volt rendkívül érdekes, mely egy közel 1400 méter hosszú csatornával kerüli meg a duzzasztóművet, így biztosít egész évben szabad vándorlási lehetőséget a halak számára a Tisza-tó és a vízlépcső úgynevezett alvízi folyószakasza között. A hallépcső vízszint-szabályozó műtárgyában alakítottak ki egy monitoringhelyiséget, melyben kémlelő ablakokon keresztül figyelhető meg a halak mozgása.
Az alacsony vízállás miatt a duzzasztómű lábánál egy kis homokos félsziget alakult ki. Nem gondolkoztunk sokat, azonnal levettük a cipőnket és úgy szaladgáltunk a homokban (a pecások rosszalló tekintete ellenére), mint 2 kisgyerek. Ezután elsétáltunk a hallépcsőhöz. A terület gondozott, számomra szemet gyönyörködtető volt kis szigetével, hidacskájával, vízeséshez hasonlító kis zúgóival.
Két óra tekergés után halál éhesen visszamentünk a kiskörei szabadstrandra, a fesztivál helyszínére. Gyorsan kiderült, hogy ez a program inkább a helyi lakosoknak, semmint az erre járó turistáknak szól. Ha tippelnem kellene, a fellépőkkel a tutira mentek, többek között a Fásy mulató szórakoztatta a résztvevőket, ami a helyi lakosságot sem hozta túlzottan lázba, kevesen is voltak és nem is voltak túl lelkesek. Azt nehéz elképzelni, hogy átlag debreceni, miskolci vagy budapesti hétvégi nyaralónak a program fellépői bejönnek. A rendezvény igazából azoknak volt érdekes, akik a versenybe benevezett csapatok tagjai voltak, valamint akik időben oda értek és a kóstoló jeggyel tudtak csülkös ételeket vásárolni. Mi a csülökről lemaradtunk, de majd jövőre gyorsabbak leszünk! De nem búslakodtunk, mert kárpótolt minket a vízlépcsőnél eltöltött pár óra.
Nézzetek klassz hallépcsős és falunapos képeket!
A cikk írója és a fotók készítője vendégszerzőnk, G-F Barbara. Köszönjük Barbi! 🙂
