Ott voltunk: Hortobágy, tavaszi kihajtás

Ez akkor is hatalmas élmény, ha már tízszer végigjártad a budapesti állatkertet, láttál minden egzotikus állatot és végigtapperoltad a kecskéket és barikat az állatsimogatóban. A hatalmas gulyák, nyájak, ménesek a Hortobágy elválasztahatlan részét képezik a mai napig. A fennséges szürkemarhák, a vicces rackajuhok, a nemes nóniusz lovak és pásztoraik, csikósaik, gulyásaik, a fogatok hajtói együtt fantasztikus látványt nyújtanak és nagyon közel hozzák az évszázados hagyományokat, mesterségeket és tapaaztalatot.

Kis néprajz: évszázadok óta a téli szálláshelyről (akol, ól, hodály, istálló… ugye melyik állatról beszélünk) Szent György napján hajtották ki az állatokat a már zöldellő, megerősödött legelőkre. A néphagyomány is az igazi tavasz kezdetét Szent György napjától, április 24-től számította. A kihajtással egyidőben történt a pásztorok, béresek megfogadása és a számadó juhászok, csikósok beszámoltatása a téli szaporulatról, takarmány helyzetről. Az állattartó népeknél a kihajtás és a behajtás volt a két nevezetes ünnep, mindent ehhez igazítottak az életükben.

Néha szemerkélt az eső, de az egész napos hortobágyi programot nem zavarta meg, sokezren vettek részt. A rengeteg kísérő program, koncert, kézműves foglalkozás és a vásár mellett a legfontosabb program az állatok bemutatása, a fogatok járatása és a lovasbemutató volt (benne az elmaradhatatlan puszta ötössel). Pattogtak az ostorok, ízesen beszélő pásztorok és csikósok ugratták egymást. Ha valakinek a fejében egy percig is megfordult, hogy ők egy turisztikai program kedvéért öltöztek be, akkor elég volt odaállni egy-egy csoport mellé, hogy helyre kerüljenek a dolgok: itt bizony komoly szakmai eszmecsere folyt a téli ellésekről, a húshozamról és az elmaradt tavaszi esőkről.
Ha valaki idén kihagyta, nézze meg a képeket, de jövőre jöjjön el mindenképp!