Őszi behajtás – szürkék a szürkeségben
Lassan véget ér az őszi behajtás a Hortobágyon
Az őszi behajtás hagyományos időpontja Szent Mihály nap környéke, általában ekkor kezdik meg a legelőről az állatok behajtását. Elsőnek a hidegre érzékenyebb fajtákat hajtják fel a hodályokba, istállókba, majd a ridegtartást jól tűrőkkel fejezik be. Aki gyakran jár a 33-as főúton Debrecen és Tiszafüred között, még múlt héten is láthatott birkanyájakat és kisebb szarvasmarha állományokat a réteken legelni. Őket csak nappalra hajtották ki, de a szürkemarha gulyák mélyen bent a pusztán tavasz óta várták az őszi behajtás utolsó pillanatát, az első hó megérkezését.
Múlt héten is találkoztunk a szabad ég alatt éjszakázó, nappal legelő állományokkal, de hét vége felé már elkezdődött a behajtás, amit felgyorsított a hirtelen megérkezett havazás. Elkaptuk az utolsó kint töltött pillanatokat: a frissen született borjakkal bandukoló teheneket, az egy év körüli fiatal állatok játszadozását, a gulyától lemaradó borjak “óvodáját”.
Ezt az 5 dolgot érdemes tudni a szürkemarháról
#1 A magyar szürkemarha több típusa ismert, mint például „kis testű”, „durva igás”, „finom tejelő” stb. A különbségek a testméretben, szarvaltságban és színekben érhetők leginkább tetten.
#2 Az állatok szürke színe a kortól függően változik. A borjak születéskor „pirók” színűek. Szőrük két-három hónapos korukban elkezd világosodni, majd szürkülni, és 4–6 hónapos korukra már teljesen szürkévé alakul át. A kifejlett állat színe is igen változatos, az ezüstszürkétől a sötét daruszínig terjedő színárnyalatokban egyaránt előfordul. A szőrzet színe évszakonként is változhat. Ennek oka, hogy a fedőszőr nyáron rövid, vastag és egyenes, télen pedig tömött és hosszú.
# 3 A szürkemarha fejformájának jellegzetessége a majdnem egyenes profilvonalú fej széles homlokkal és fejtetővel, kissé kiálló szemboltokkal. Nyaka jellegzetessége az, hogy hosszú, de keskeny és izomszegény.
#4 A folyószabályozások előtt a Tisza és mellékfolyói az Alföld területén nagy területeket öntöttek el, ezért az állatok legeltetésére az ártéri legelőt és a szárazlegelőt egyaránt használták. Ez volt a hagyományos legeltető állattartás.
#5 A szürkemarha-tartásnak ma is legfontosabb eleme a legeltetés, amely általában az első hóig tart, eközben a marhák nem kapnak sem abrakot, sem más kiegészítést. A Magyar szürke szarvasmarha-borjak születésük után már legelőn szopják anyjuk tejét, egész életüket is a szabad levegőn töltik. Az itatást még ma is a gémeskutakból oldják meg szivattyú-val, folyóvizet elővigyázatosságból nem itatnak az állatokkal. Télen szénát, takarmányszalmát, kukoricaszárat kapnak.