Ősi ízek a vízparton: bengyele, görhe, hebedunda
A Tisza‑tó környékén járva ma is ott ring a víz szélén az a növény, amely évszázadokon át mentette meg az embereket az éhhaláltól, és amelyből háztartások, mesterségek, sőt egész kultúrák épültek: a széleslevelű gyékény. A növény, amelyből bengyelét, görhét, hebedundát, pöfögőt és vízen kullogót is készítettek – olyan ételeket, amelyek neve ma már szinte mesének hangzik.
A növény, amely minden részében hasznos
A gyékény 100–200 centiméter magas, erős, kúszó gyöktörzsű évelő. A régiek nem véletlenül mondták róla: „egy gyékényen árulnak” — hiszen a növény minden porcikája együttműködik, minden része használható.
- Levele hordódongák tömítésére szolgált, később tetőfedésre is.
- Rostja a juta pótlására, kenderhez és lenhez töltőanyagnak volt kiváló.
- Termésének puha gyapja matracok, párnák tömésére került.
- Gyöktörzse keményítőben gazdag: főzve tápláló, pörkölve pedig kávépótló.
A gyékény valódi túlélőnövény: egész évben ehető, és minden évszak más arcát mutatja.
Ínségeledelből különleges fogás – bengyele, görhe, hebedunda
A gyékény gyöktörzséből készült ételek nevei ma már szinte folklórnak tűnnek, pedig egykor mindennaposak voltak:
- Bengyele – a gyékény lisztes töve, amelyet tűzben sütöttek.
- Görhe – darált gyöktörzsből készült, sós vízzel kovászolt tészta.
- Hebedunda – főzött, pépesített gyökérből készült étel.
- Pöfögő – parázsban sült gyökérfalat.
- Vízen kullogó – friss hajtásokból készült saláta vagy főzelékféle.
Ezek az ételek nem csupán tápláltak: életeket mentettek áradások, belvizes évek, rossz termések idején.
A gyékény, mint friss salátaalapanyag
A halászok és vízparti emberek jól ismerték a gyékény legfiatalabb hajtásait: a levelek közül óvatosan kihúzott, világoszöld, szinte fehér, lédús részeket.
Ízük:
- nyersen: kígyóuborkára emlékeztet,
- főzve: kukorica jellegű,
- salátában: semleges, jól fűszerezhető.
A friss hajtásokat gyakran keverték madársóskával, vad hagymákkal vagy kakukkfűvel. A nyár közepén a gyékény virágpora is kincset ért: levesek sűrítésére, kenyérhez keverve használták.
A növény, amely a népi bölcsességben is ott él
A gyékény nemcsak a mindennapokban, hanem a nyelvben is jelen volt. Ilyen az „Egy gyékényen árulnak”, melynek jelentése: akik egy húron pendülnek. A „Kirántották alóla a gyékényt” a halál archaikus kifejezése volt.
És ott a Wass Albert‑idézet, amely tökéletesen illik a gyékény filozófiájához:
„Minden talajban megterem valamiféle virág. Minden napnak van valamiféle öröme. Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.”
A gyékény pontosan ilyen: ott nő, ahol víz van, ahol élet van – és ahol az ember megtanulja meglátni benne a lehetőséget.
A gyékény ma – újra felfedezett kincs
A modern természetjárók, gasztrokalandorok és kézművesek ma újra felfedezik a gyékényt: különleges saláták alapja valamint fenntartható kézműves alapanyaggá vált.
