Welovetiszato
Welovetiszato
Welovetiszato
  • heti program
  • Podcast

Óhalász vizei: A végtelen víz és a csend birodalma

Galkó-Fenyves Barbara
·
2021. május 16.
Óhalász vizei: A végtelen víz és a csend birodalma

Óhalász az egyik legjobb célpont a Tisza-tónál

Egy olyan részén jártunk a Tisza-tónak, amely a Magyarország vadregényes helyei listán tuti elől lenne. Egy olyan területen, ahol a madarak és a növények uralják a tájat. Ahova ha nem kellő tisztelettel lépünk be, azzal megzavarhatjuk azt a rendet, harmóniát, szépséget, amit a vadon kialakított. Itt rá tudunk csodálkozni az élővilág alkotta csodákra, különlegességekre. Láttunk hódvárakat, természetes gátakat, rengeteg madarat és szebbnél-szebb helyeket. Olyan helyszíneken is jártunk, amelynek a létezéséről csak nagyon kevesen tudnak. A Sarudi-medencében, pontosabban Óhalászon és a környező szigeteken barangoltunk.

Egyedül vagy kísérettel menjünk?

Mi mindenféleképp azt javasoljuk, hogy egyedül ne vágjatok neki ennek a területnek a felfedezéséhez. Érdemes olyan emberrel menni, aki nagyon jól ismeri a tájat. Egyedül csak akkor menjetek, ha előre nagyon jól utána néztek, hogy mi merre van és visztek magatokkal helymeghatározós kütyüt. Higgyétek el, ez a rész tényleg a végtelen víz birodalma és könnyen el lehet tévedni. A másik fontos szempont, hogy a Tisza-tónak ez a része a mesterségesen kialakított vízmeder eleme, ami azért fontos, mert sok helyen a víz mélysége alig haladja meg az 1-2 métert.

Mesél a múlt Óhalász környékén

Mi Tiszaderzsről indultunk és ezután a Kozma-fok felé vettük az irányt. Már itt lélegzetelállító volt a tó látványa…úgy éreztük magunkat, mintha a tengeren lennénk, mert sokszor tényleg olyan messze volt a túlpart, hogy nem láttunk mást, csak a végtelen víztömeget. Utunk során sok vízből kiálló fácskával találkoztunk, melyek a természetőrök téli munkájának az egyik látható eredménye. Ugyanis ezen a részen rengeteg a víz alatt bujkáló fatuskó. A túravezetők és a horgászok fel is szokták hívni a turisták figyelmét, hogy a legtöbbet nagyon nehéz észre venni, főleg a nyári vízszintnél, ezért sem érdemes egyedül neki vágni a vízi felfedezésnek. Ennek az az oka, hogy a víztározó kialakítása előtt a területet erdőség borította és nem tudtak minden egyes fát kiszedni a tó kialakításakor. Szóval a természetőrök a téli vízszintnél megjelölték ezeket a fatuskókat 1-2 éves fákkal, melyek nagy része meg is fakadt.

Az elsüllyedt falu, Tiszahalász

Az Óhalászi-szigetet a legegyszerűbben úgy lehet észre venni, hogy van egy kilátó, amihez egy jó kis kikötőhely tartozik. A kilátó mögötti ösvényen ha végig megyünk, az Óhalászi temetőhöz jutunk, ahol van egy információs tábla is. A táblán amúgy az áll, hogy Óhalásznak eredetileg Tiszahalász (vagy Tisza-Halász) volt a neve. Egy kis halászfalu, lápos-mocsaras területen. Az államalapítástól kezdve 1876. március 24-ig zajlott az élet Tiszahalászban. Az 1876-os nagy áradásban aztán a folyó teljesen elmosta a falut, s az embereket 10 kilométerrel északabbra költöztették, a mai Újlőrincfala területére.

Óhalászi-Holt-Tisza, a kristálytiszta víz birodalma

Ezután az Óhalászi-Holt-Tisza felé vettük az irányt. Ez egy nagy patkó alakú holtág, amire egy gyékényesen vezető keskeny csatornán juthatunk be. Ide belsőégésű motorral ellátott motorcsónakkal TILOS bemenni, elektromos motorral be lehet hajtani. Mi sem mentünk be, a csónak orrából próbáltuk lefotózni az érintetlen természetet. A víz itt kristálytiszta, amit tavasztól gyönyörűen virágzó tündérrózsa mező szegélyez. A víz mellett lévő fákon kormoránok láthatóak és a gémfajok többségével is találkozhatunk, sőt, mi még dolmányos varjúval is össze futottunk 🙂

Kincseket kerestünk és találtunk

Azt hittük, hogy a nap ezen pontjáig kimaxoltunk mindent élményügyileg, de tévedtünk…mert ezután jöttek a Tisza-tó még rejtettebb kincsei. Megálltunk egy olyan partszakasznál, amit még régen egy idős bácsi javasolt nekünk és csak annyit mondott, hogy ha ott leszünk, csak nézzünk a lábunk elé. Hát így tettünk és gyönyörű kagylókat valamint édesvízi szivacsokat fedeztünk fel a homokban, valamint a part mentén végig! Sőt, találtunk egy nagyon érdekes fadarabot. Két különböző ág volt egymásba nőve és a felületét a víz és a homok gyönyörűen le is koptatta. El is hoztuk és elhatároztuk, hogy lámpát fogunk belőle készíteni.

A vadon birodalma

Ezután olyan partokon, kis szigeteken jártunk, ami talán ahhoz a szigethez hasonlít, amit Jókai Mór festett le az Aranyember című regényében. Idilli, romantikus, háborítatlan, békés. A víz nyáron hűs, a partokat apró kis kavicsokkal díszítette ki a természet. Az uralkodó színek a kék, a zöld és a barna. Nincs semmi mesterséges, és nem is illene ide. A motort le is állítottuk és csak lebegtünk a Tisza-tó nyugis vizén. Láttunk zsákmányon marakodó sirályokat, nyugisan úszkáló hattyú családokat, csillogó víztükröt és megannyi, megfogalmazhatatlan varászlatos dolgot, amit csak az lát és ért, aki itt eggyé válik a természettel.