Mautner Zsófi hozza el a Tisza-tó gasztroforradalmát?

Kis zárójeles: tényleg végigettük a Tisza-tó és a Hortobágy összes csárdáját, éttermét, bisztróját, büféjét, lángosozóját az elmúlt években (az elmúlt egy évben kifejezetten rámenve a tesztekre). A hitelesség kedvéért többször is (oda a BMI index…). Ettünk néha finomat, ettünk kiadósat, ettünk jót és többnyire ettünk… hát inkább hagyjuk. Három dolog mindig hiányzott: a helyi alapanyagokból építkező konyha, a helyi hagyományos ételek “behozatala” (kinemondd, hogy halászlé!) és a kis csavar (spice, trükk, reform, újragondolt, satöbbi). Értjük, hogy nem mindenki cserélné ki a töltött rántott vegyesköretes rendelést egy karcagi bio tarjára fekete fokhagymás pecsenyelével, de nem lehet megtagadni azt a rengeteg embert, aki a Tisza-tónál is enne valami egészen kifogástalant.

 

Mautner Zsófi pont ezt csinálta

Családilag kunmadarasi, azaz tisza-tavi 🙂 és nem csak alkotni, pihenni jár ide, hanem felfedezni is. Feltérképezte a helyi alapanyagokat, aztán begyűjtötte a régi recepteket. Hogy megfőzte, újraalkotta, átdolgozta, az nem kérdés, a lehető legjobbat tette vele. Összehozott egy pop-up ebédet, meghívott pár embert (mázlinkra minket is) és azóta a hiányérzetet próbáljuk feldolgozni. Nem, messze nem volt ez fine dining, hanem csak egy rendes ebéd, amit lehetne (kellene) mindenhol rendelni.

A bónusz az egészben, hogy végre, először a Tisza-tónál sikerült egy igazi rendes kenyeret enni. Ezért külön hála…

Reméljük nem egyszer volt…

Ez volt a pop-up ebéd menü jórészt helyi alapanyagokból, egyszerű technológiával (semmi bűvészkedés a Paco Jettel), de legfőképpen Tisza-tó környéki régi receptekre alapozva.

Nincs benne hal :), de jó menü

  • Alföldi császár: jászladányi császárszalonna, tiszaszentimrei cheddar, mezőtúri fürjtojás, nagykörűi feketefokhagymás öntet.
  • Kisgömböcleves: jászladányi dedelka, savanyúleves, torma
  • Karcagi bio tarja, fekete fokhagymás pecsenyelével, tiszaörsi tarhonyasaláta sütőtökkel, piriított dióval, sült csicsókakrém, nagykörűi kecskesajttal, pötyőkével sült cékla
  • Karcagi birkapörkölt (Nimród étterem, Karcag), savanyított zergeszarv Grósz Tamás fűszerkertjéből, berekfürdői savanyúságok, isteni finom kovászos kenyér
  • Kecskesajttortácska karamellizált mézes homoktövissel (tiszaörsi kecskesajtkrém, kunmadarasi méz és homoktövis)
  • Ferdinánd (Dobó Kati, Kunmadaras)

Ugye? Semmi nagyon bonyolult, egzotikus alapanyag vagy annak szánt helyi érdekesség (sulyom). Jó lesz ez, maradhat. Istenem az a leves, de finom volt…

 

Mint állóvízbe a sulymot…

Azért mert a sulyom történetesen ehető, attól nem lesz gasztronómiai szempontból értékelhető egy sulymot tartalmazó étel és a Tisza-tó sem ettől lesz izgalmas, szóval a marketing hozzáadott értéke nulla. Visszajutunk oda, hogy akkor ettek eleink sulymot, amikor ínség volt és nem volt jobb. Most sem fogunk rászokni, azért a sulyom nem egy szarvasgomba, komplex ízvilága sincs és baromi macerás feldolgozni, tehát cserébe drága alapanyag. Persze lehet erőltetni, de közben mindenki egy rendes levesre vágyik és ha már nyaral pár napot, nem enne minden nap halászlét vagy sült halat vagy valami erőltetetten kitalált gasztroálmot (tudtátok, hogy a katángkóró gyökeréből príma kávépótlót lehet főzni?)