Karácsonyi, újévi szokások anno a Tisza mentén

Karácsonyi szokások a Tisza menti településeken

Régen a karácsony elképzelhetetlen lett volna az ünnephez kapcsolódó szokások nélkül. Mindezekből mára hagyományőrző szándékkal felelevenített kedves emlékek maradtak. A karácsony azonban sokaknak ma is a legmeghittebb, szent ünnep, amely nem lehet teljes szokások nélkül.  A Tisza menti településeknek is megvoltak a maga téli, karácsonyi szokásaik, melyek néha teljesen mások voltak, mint az ország más településein.

Disznótor vidéken

A disznótor igazi magyaros hagyomány, ahol az együtt töltött idő, a finom ételek, jó italok és a remek hangulat a mérvadó. A disznótor egykor  nagy eseménynek számított, de a szegényeknél nem minden évben került sor rá. Ha be is következett, akkor az ünnepi eseménynek számított. A disznótor régen vidéken házi mulatság is volt egyben, ahol a legények vőlegénynek, menyasszonynak, tollszedőnek, kéményseprőnek vagy akár cigánynak is felöltöztek. A csoportban lévő leánynak öltözött férfiak szoknyája alatt macskát tartottak s azt “nyávogtatták”. A csapat kért a háziaktól enni és inni, közben meg amit tudtak, azt elloptak és mutogatták ki az ablakon társaiknak. Mások a kemencében lévő tepsiből igyekeztek a sülő húsokat, kolbászt, hurkát elrejteni, megszerezni. Volt olyan, amikor lánycsapat csinálta meg ezt a “kéregető-zsákmányoló” játékot, melynek a vége az lett, hogy hívatlanul  is részt vettek a vacsora utáni táncban.

Régen szeptember 1-jén fogták a disznót hízóba. Hagyományosan november 30-a volt a disznótorok kezdőpontja, így nem a véletlen műve a „disznóölő Szent András” népi elnevezés András napon. A családok felváltva tartották egymásnál a disznóvágást, így segíteni tudtak egymásnak a munkában, másrészt meg így mindig volt kóstoló a háznál. A néphiedelem szerint tilos disznót ölni újholdkor, mert akkor férges lesz a hús. Kedd, péntek, vasárnap ugyancsak alkalmatlan a disznóölésre, mert megromlana a hús.

A tanyázás

Főleg téli időszak szórakozási formája volt a tanyázás, melyekre leginkább az esti órákban került sor. Ezeken az eseményeken a szomszédok vagy az összeszokott családok vettek részt. Ilyenkor akár 3-4 család is összejött, kicsik, gyerekek, idősek is részt vettek az eseményen. A tanyázásra általában a búbos kemencés szobában került sor. A gyerekek főleg a sut környékén, a kemence és a fal között levő szűk helyen voltak, a többiek beszélgettek, történeteket meséltek. Ha jó volt a hangulat, sokszor daloltak és táncoltak is. A háziak közben kínálták a vendégeket, kukoricát pattogtattak külön csak erre az alkalomra, vagy fehér kukoricát főztek, melyet édesen vagy sósan lehetett fogyasztani. A tányérokba pogácsa vagy akár csőrege is kerülhetett, a poharakba pedig a házigazda saját termelésű bora. A résztvevőket gyertyával világító lámpások kísérték haza.

Karácsonyi szokás, a Betlehemezés

A Betlehemezés karácsony körüli napokhoz fűződő esemény volt, mely sok Tisza-menti településen általában nem volt szokás. Egyedül a tiszaszőlősiek tartották meg ezt a szokást az 1800-as években. A betlehemeseknek maguk készítette sisak volt a fejükön, csörgős botjuk volt és bundát viseltek. A résztvevők a hátukon vitték a betlehemet, mely egy házforma kereszt volt, benne pedig egy jászol volt. A betlehemesek végig járták a település házait és ahova bementek, ott megkérdezték, hogy szabad-e énekelni. Ha engedélyt kaptak,  olyan éneket énekeltek, amilyen vallású volt a ház gazdája.

Karácsony

Régen karácsonyfát még kevés Tisza-menti háznál állítottak, leginkább csak a jómódúak díszítettek fát karácsonykor.

Régen például az ünnepi, karácsonyi vacsorák előtt a ház gazdája az udvaron a levegőbe lőtt és ezzel kergette el a gonosz lelkeket. Eközben a gazdasszony mindent előre kikészített az asztalra, mert a vacsorát végig felállás nélkül kellett elfogyasztani. Karácsonykor a ház körüli állatokat gondosan ellátták, mivel különös hiedelmek kapcsolódtak hozzájuk. Voltak, akik azt tartották, hogy az állatok karácsonykor beszélni tudnak. Egyes országokban szokás volt az állatoknak kis karácsonyfát állítani, bár ezt a pogány eredetű szokást az egyház tiltotta.

Általában a lányok várták nagy izgalommal a karácsonyi napot, mert ekkor megtudhattak valamit jövendőbelijükről. Szokás volt vizet kitenni egy tálban a ház elé: azt tartották, hogy olyan víz fagy bele a tálba, amilyen a férjük lesz. Úgy tartották, hogy azt is meg lehet tudni karácsony este, hogy mennyi idő múlva megy férjhez a lány. A lány kiment a disznóóluk ajtajához, azt megrúgta és csak figyelni kellett, hogy röffen e a disznó és hányat. Amennyit a disznó röffent, annyi idő múlva megy majd férjhez.

A karácsonyi ételről már jó előre gondoskodni kellett: karácsony este általában aszalt szilvát és almát ettek, karácsony másnapjára meg húsos káposzta volt, mákos-lekváros kiflivel vagy túrós hajtottal vagy túrós lepénnyel.

A mosásnak is volt jelentősége karácsonykor: karácsony első napjára nem volt szabad a padláson ruhának maradni száradni, mert úgy tartották, hogy a következő évben akasztott ember lesz a kötélen és úgy fog lógni, mint a száradó ruhák.

Szilveszter a Tisza menti falvakban

Év végén szilveszter napján vagy estéjén volt szokás az újév zavarása. Ilyenkor a kocsi elé fogta a kondás a lányokat és a fiúkat, mint a csordás a teheneket. A kisgyerekek csörgővel, pergővel, kolomppal hangoskodtak, hogy zavarják az óesztendőt. Más házaknál edényfedőket vertek össze, ezzel csináltak lármát. Volt olyan szokás is, hogy a nagyobb fiúk, legények elmentek az ismerősük házához, ott leemelték a kaput és elvitték pár méterre, így nyitottak szabad utat az új esztendőnek.

Hogy az új esztendő hamarabb érkezzen, szilveszterkor zavarták a régit az utcákon is. Ilyenkor a pásztorok karikás ostorukkal vonultak végig a településen és csergettek.

Szokás volt újév napkán újévi menyasszonyt csinálni. Ilyenkor férfit öltöztettek fel esküvői ruhába, majd lovaskocsira ültették fel így vitték az utcán. A többiek mentek a kocsi után és csergettek, kolompoltak, majd utána nagy mulatságot tartottak a faluban.

Újévre általában rétest rétest sütöttek az asszonyok, hogy az újév olyan hosszúra nyúljon, mint a rétestészta.