Húsevők vs Vegánok – visszatérünk nagyszüleink étrendjéhez?
Nemrég részt vettünk egy budapesti eseményen, a Piqniq Budapest szervezésében összehívott “Húsevők vs Vegánok a gasztronómia üzlet, nem háború” rendezvényen. Elsőre nem, másodikra sem, de aztán végül felélesztette bennünk a kíváncsi gyermeket. Hozzá kell tenni, egyébként nem ugrunk a “minden mentes”, meg a vegán, paleo, akármi hívószavakra, mint ahogy a speciality kávézók trendje is csak alacsony izgalmi állapotot okoz, mert egyébként az olasz ristretto a kedvencünk.
Amiért mégis elmentünk, az egyrészt a nagyon kedves invitálás volt, másrészt a “Húsevők vs Vegánok” előrevetített egy Aliens vs Predators típusú küzdelmet. Nem ez lett belőle, sőt mint kiderült pont azért jött össze a rendezvény, hogy ne ez legyen lassan belőle. De ne szaladjunk ennyire előre.
Az ritka, amikor előbb bontakozik ki az ellenforradalom, mint maga a forradalom. A veganizmus forradalmát hamarabb nyomta le a húsevés ellenforradalma, mintsem, hogy szárba tudjon szökkenni előbbi. Míg Budapesten vagy akár vidéken a vezető éttermek, street food helyek egyre jobb minőségű, egyre technológia igényesebb húsos tálakat raknak a venségek elé, addig a veganizmus a szójaizétől eljutott a márnemcsakszójaizéig. Az viszont elvitathatatlan, hogy elindult valami. A kényszervegák vagy kényszermentesek (ti. akik egészségügyi vagy pszichés okokból nem ehetnek bizonyos dolgokat) egyre növekvő tábora mellé megérkeztek azok, akik tudatosan, egy folyamat során jutottak el oda, hogy nem esznek állati eredetű termékeket (hogy miért, arról hallottunk egy zseniális gasztropszichológiai előadást, amelynek még mindig hatása alatt vagyunk, de a részletei nem tartoznak a Tisza-tó gasztronómiájához). A hazai vegán, vegetáriánus közösség mára kb 1%-nyi embert jelent a fogyasztók táborából, ami %-osan kevésnek tűnik, de erre a cirka 100 000 lakosra már lehet üzletet bazírozni (Rejtő Jenő sem írta volna szebben). Különösen, ha mellé tesszük a sokkal előrébb álló nyugati országok számait és fejleményeit: Nagy-Britanniában a lakosság 3%, azaz kb 1,7 millió ember vegán vagy vegetáriánus, Franciaországban a közétkeztetésben már megjelent a heti egy nap, amikor csak vegán ételeket szervíroznak. Nem kell jósdába járni ahhoz, hogy belássuk, a külföldi trendek hatására itthon megnyílt helyeket (Flow Cafe, Fruccola, stb.) újabbak fogják követni, illetve a menőbb éttermek étlapjain fel fognak tűnni a kifejezetten vegán vagy a vegán is kérhető tételek.
A kiskereskedelem is leköveti az igényeket, egyre több a jó minőségű, a valódi húst mind állagban, mind ízében megközelítő pótlék, ahogy a növényi folyadékok (juszt sem hívjuk tejnek) és belőlük készült préselt termékek (ezeket sem hívjuk csakazértsem sajtnak) is egyre szélesebb körben elérhetők.
Nem kérdés, hogy a fővárosi trend gyorsan meg fog jelenni vidéken is, ha máshogy nem, a belföldi turizmus felpörgeti majd a vendéglátósok reakcióját az asztalnál megjelenő igényekre. Mert ma egy vegánnak vidéken nincs egyszerű dolga. Nagyon kevés étterem, sütöde (halsütöde ha-ha… :)) gondol kifejezetten vegán menüsorra vagy tételekre, így legtöbbször marad a köret evés salátával. Petrezselymes krumpli ubisalival, párolt rizs céklával, vegyesköret vegyes savanyúsággal. Jól hangzik? Cseppet sem. Lássuk be, egyszer elmegy, de a több napot egy adott régióban töltő vendég örömmel fog visszamenni a fővárosba, hogy végre ehessen egy “Grillezett vegán kolbász, tofurántotta, avokádó, paradicsomos bab, bébi spenót, padlizsán bacon, koktélparadicsom, hajdinás kenyér” menüt (á la Fruccola – és nagyvonalúan ugorjunk a padlizsán bacon-ön, mert belefulladunk a billentyűzetbe ettől a gasztro szinesztéziától).
Az elmúlt években végigettük a Tisza-tavat nyártól nyárig, Tiszacsegétől Nagykörűig, étteremtől a sarki falatozóig és bátran kijelenthetjük, hogy a vegánok és vegetáriánusok szomorú tapasztalatokkal fognak hazamenni a pihenésből, ha csak a gasztronómiai élményekre fókuszálunk. Tényleg marad a köret a salátával, savanyúsággal, olykor egy-egy grillezett zöldség némi kiegészítővel, de erre a trendre még egyetlen vendéglátóhely sem ült fel.
Pedig történelmi gyökerek erre predesztinálják az alföldieket. Nagyszüleink, dédszüleink több napon át voltak vegák egy évben, mint húsevők. Persze vegyesen táplálkoztak, de messze nem ettek ennyi húsfélét és állati eredetű terméket, mint azt gondoljuk. A cukros kenyér mi? Hát vega nem? A puliszka? A legvegább! A sok hüvelyes leves, köret? Vega! A ludaskása? Becsapós, az nem vega. :). Még a tótoktól ideszármazott törthagymás sztrapacska is vega (persze pörc nélkül, amit a Fehér Amúrban külön kell jelezni, viszont így is isteni!). A rengeteg zöldség, gyümölcs, gabonaféle megadta a régieknek a szükséges fehérje, ásványi anyag és zsiradék utánpótlást.
Persze a Tisza-tóbál vagyunk, a Hortobágy szélén, ahol nemkevés csárda és étterem étlapjának gerincét a halételek és a húsételek adják. Ez rendben is van, de a jelenlegi felhozatal alapján nem illeszkedünk a gasztro trendekbe, viszont nem teljesen reménytelen a helyzet.
Van 3 vega tippünk, ami nem (vagy csak kicsit) kompromisszum, ha eljössz a Tisza-tóhoz és jót szeretnél enni!
