Gyertek velünk egy igazi mocsárvilágba!
Tiszavirág Ártéti Sétaút és a Pákász Ösvény
Szerencsére a Tisza-tónak is vannak még olyan részei, melyet a modern világ csak egy leheletnyit érintett meg…ahol még mindig a nagybetűs Természet az Úr és pont ezért szeretjük. Ide nem kell kiöltözni, nem kell sminkelni, nem kell drága ruhákba bújni. Itt csendben kell lenni és elfogadónak, mert csak akkor fogjuk megérteni a hely lényegét. A Tiszavirág Ártéri Sétaút és a Pákász Tanösvény a Tisza-tónak az egyik legvadregényesebb része.
A természet igazi arca
A Tiszavirág ártéri sétaút Tiszaörvénynél található. Egy igazi Tisza-tavi dzsungel, ártéri erdő, ahol a természet most csodálatosan ébredezik. Az útvonal mentén már 3 madármegfigyelő torony is található, ahonnan elénk tárul a Tisza-tó változatos élővilága. Viszont a terület egy része, főleg a Pákász Tanösvény vízzel borított, ezért gumicsizma viselése erősen ajánlott!
A tanösvény a Szabics Kikötőből közelíthető meg csónakkal, belépőjegy váltásával. Felnőtteknek 2000 Ft a belépő, a diák/nyugdíjas jegy 1500 Ft/fő.
A 2 kilométer hosszú Tiszavirág Ártéri Sétaúton különböző állomások vannak táblákkal, melyek ismertetik a terület növény és állatvilágát – kiemelve a névadó kérészek rövid életét-, valamint hajdanán a Tisza mentén élt halászok életét. Ebben az évben érdekes kis anekdotás táblákat tettek ki a tanösvény bevezető részére. A tanösvény egyik végén van egy madárles kilátó, ahonnan a Borzonat nevezetű belső tónál tanyázó madarakat leshetjük meg, míg a másik vége a Göbe-tónál végződik. Egyébként a Borzonatnál télen olyan alacsony a vízállás, hogy régen a nagy hidegek alkalmával ezen a részen a víz teljesen befagyott, így alkalmas volt a téli túrázásra, érintve régi morotvákat, fokokat, erdőket, legelőket, melyeket évtizedekkel ezelőtt bekebelezett a Tisza-tó vize.
Az első kilátót, a Gémek tornyát úgy találjátok meg, hogy csatorna felett átívelő fahíd mellett kell elhaladni egyenesen és egy kis földnyelv végében lesz a kilátó.
Tiszavirág ártéri sétaút – második kilátóhoz vezető út
A Tiszavirág Ártéri Sétaút másik ága a Göbe partjára visz minket. Át kell menni a kis fahídon és máris beérünk a csodás, dzsungelszerű erdőbe. Az út elején van egy kis játszótér is. Utunkat főleg fekete és fehér nyárfából álló erdőség követi két oldalon. Az erdő most madárcsicsergéstől hangos és a levegőt a virágzó fák illata enyhén édeskéssé varázsolja. A tanösvény végén van egy épített, korcolt nádtetejű halászkunyhó és egy 2.kilátó, de az oda vezető út körülbelül a felénél találjuk meg az egyik legvadregényesebb részét a tanösvénynek, a Pákász tanösvényt.
A mocsárvilág
A tanösvényt nem lehet csak úgy megtalálni, vért és verejtéket kell hozzá feláldozni 🙂 Ide egy köteles ladikkal juthatunk úgymond át, amivel egyedül is simán meg lehet küzdeni. A Pákász Tanösvény egy néhány éve újonnan kialakított igazi lápos labirintus, ami a Tiszavirág ártéri sétaút egy kis külön “ága”. Itt érdemes a cipőnket gumicsizmára váltani – ha nem ebben indultunk volna el. Ezek amúgy már a szezonban ki vannak készítve az út mellett, most még nincsenek. Ez egy igazi lápos-mocsaras rész, ami most elég nehezen járható be, mert akár 40 cm mély is lehet 1-1 kis pocsolya. Ide is építettek egy kilátót, valamint egy nagyon vékony palló utat is létesítettek, ami segíti a vizes részeken történő átkelést.
Kidőlt fák, érdekes hangok és illatok, zöldellő természet, madárcsicsergés, na és a végtelen sár jellemzi ezt a rész. Csodálatos az élővilág, rengeteg például a réti kakukktorma és a tavaszi tőzike, na és az emberi szemmel nem látható, rejtekekben elbújó állatok hada. Érdemes itt megállni és csak csendben lenni…hallgatni a Tisza-tavi természet hamisítatlan hangjait és nézni a leplezetlen arcát a természetnek.
Ha végig megyünk, akkor az út végén szintén egy köteles ladikkal juthatunk vissza a Tiszavirág ártéri sétaútra és egy szárazabb úton tudjuk a felfedező utunkat folytatni.
A harmadik kilátó
Az út végén vár minket egy kilátó, egy kis kikötő, egy fahíd és egy kunyhó. Az a jó ebben a helyben, hogy igazi autentikus ladikok vannak kikötve és nyilván hagytak ott evezőt is. Itt önállóan halászladikba szállhatunk és ringatózhatunk a vízen addig, ameddig csak akarunk. Nem kell az órát nézni, hogy meddig béreltük ki az eszközöket és nem kell vigyázni a többi csónakosra, mert itt csúcsidőben sincs tömeg. Olyan, mintha megállna az idő…társunk csak a csend és a madarak.
Amúgy a tanösvény végén van egy épített, korcolt nádtetejű halászkunyhó, ami bemutatja a halászmesterséget. Kis padok és asztalok is vannak kialakítva a területen, ahol csodálatos környezetben fogyaszthatjuk el a harapni valónkat. Az egész sétaút mentén amúgy csodálatos tavaszi tőzikéket találhatunk. Érdemes felmenni a csónak kikötő melletti kilátóba is, ahonnan beláthatjuk az egész területet, valamint csodás tavaszi képeket is készíthetünk.
Szerintünk túravezetőt nem szükséges fogadni, a sétautat és az ösvényeket önállóan is fel lehet fedezni.
Jó kirándulást 🙂