Górés-tanya: 4 évszakos program a Hortobágy kapujában

A Górés-tanya felé sétálva méterenként megyünk vissza évtizedeket az időben

Kunhalom áll a tanya udvarán, tehát biztosak lehetünk abban, hogy 2500 éve már laktak itt , de legalábbis temetkeztek (persze nem kunok, sokkal korábban itt élt népek, a neolitikumi közösségektől a szarmatákig), a legrégebbi épület pedig a ma már szálláshelyként működő régi tanyasi iskola, amit a XX. század eleji Klébelsberg Kunó által indított iskolaépítési időszakban hoztak létre a környék tanyáin lakó gyerekek részére. A tanya neve, az iskola és a kunhalom is így kapcsolódik össze, a kunhalomra filagóriát építettek, így az iskola neve is filagóriás lett, ebből rövidült aztán Górésra a tanya neve.

Ma a Hortobágyi nemzeti Park Igazgatóság egyik legérdekesebb ugyanakkor legkevésbé szem előtt lévő tanösvénye és programja, egyben ragadozó madár repatriáló (visszatelepítő) központ. Az egyébként nehezen megközelíthető tanyára a nagy fagyok után, de gyönyörű napsütéses időben mentünk ki.

Bejutni és kijutni sem egyszerű, és még gyalog a legjobb!

Fontos! A tanyára csak előzetes bejelentkezéssel lehet bejutni, érdeklődni a HNPI-nél lehet.

Az autókat érdemes Kócsújfaluban hagyni, a bekötő úton félreállni vagy valamelyik utcában lerakni. A nemzeti park területére ugyanis nem lehet saját gépjárművel behajtani, de nem is érdemes. A lápos vidéken minden méterét ismerni kell az útnak, különben drága (a traktoros bácsi 30 ezer alatt nem mozdul meg és akkor még jön a bünti is a tilosban járásért) és hosszadalmas lesz a kijutás. De helyismerettel és terepjáróval sem sima ügy. Robi, a vezetőnk nevetve mondja, hogy tavasszal még úgyis mindig elakad, hogy a “mindenhol elmenő” szolgálati Lada Nivájáról már minden letört, ami akadályozná a bejutásban. De most tél van, nagy fagy volt, dermedt a felszín és mivel mi is terepjáróval vagyunk, nekivágunk – igaz tekintélyes kerülővel – az útnak. Most gond nélkül bejutunk a főúttól jó 4 km-es távolságban lévő tanyára, de azért érezzük, hogy ha pár fokkal melegebb volna, ez a talaj marasztalna minket…

Gyalog persze biztonságosabb és rövidebb is, egy jó 45 perces sétára fel kell készülni oda és persze vissza is. Út közben rengeteg látnivaló akad, évszaktól függően figyelhetjük meg a vizes-lápos-szikes élőhelyek növény és állatvilágát. Kétségtelen, hogy a két csúcsidőszak a tavasz (április-május) és az ősz (szeptember-október) a legérdekesebb és legszebb időszak. Most viszont hó volt és jég, szikrázó napsütés és igazán kietlennek hatott minden.

Balra-jobbra látnivalók

A Górésig az út a Fekete-rét mellett halad el, odafelé ez esik balra. nyáron a nádastól nem sok minden látszik, de az év többi időszakában sokkal jobban belátni a területet. Itt télen is nagy a fajgazdagság, legalábbis ragadozó madárból. Vörös vércsét kapásból, kicsit később és távolabb réti sast és ölyveket is látunk. Az ebben az évszakban szokásos libák és lilikek természetes résztvevői a tájképnek. Tavasszal felbolydul minden, visszatérnek a költöző madarak, tele van élettel, hangzavarral a táj. A párválasztási, fészekrakási, költési és fiókanevelési időszakban viszont nagyon nagy gondossággal kell eljárni, nehogy megzavarjuk a madarakat.

Górés-tanya repatriáló központ

A Górési természetvédelmi mentőhely (madárrepatriáló telep) új madárházait látjuk meg először és be is húz azonnal minket az élmény. Bármennyire is szomorú látvány bezártan, rácsok mögött látni a ragadozó madarakat, nem lehet nem szájtátva nézni a rétisast, fekete sast, sólymokat, baglyokat és héjákat. A 2013-ban megújult madárház és gólyateleltető a HNPI madármentőhelyére beérkező sérült madarak – főként ragadozók és gólyák – gondozásához biztosít megfelelő, biztonságos körülményeket.

A mentőhelyre beérkezett madarakat szakszerű gondozást követően, lehetőség szerint, visszaengedik (azaz repatriálják) eredeti élőhelyükre. Sajnos vannak olyan egyedek, amelyek már nem engedhetők szabadon a sérüléseiknek köszönhetően (leginkább törések, szem vagy csőr problémák miatt). A HNPI kollégái esetükben azon dolgoznak, hogy számukra megfelelő párt találjanak, fészakaljat rakjanak és az utódaikat engedjék vissza a természetbe.

A madárház körül szabadon sétáló gólyák részére több mesterséges építésű gólyafészek is készült. Az elvonulni nem képes gólyák a gólyateleltető kifutójában vészelik át a hideg időt és a következő évben csatlakozhatnak egészséges társaikhoz. Jelenleg szerencsére csak egy gólya és egy nyári lúd volt a melegedőben. A madárházzal szemközt található galambdúcban kedvükre szaporodó parlagi galambok – csak erős idegzetűek folytassák 🙂 – a telep környékén mozgó erősebb testalkatú ragadozó madarak zsákmányszerzését hivatottak segíteni.

Igazi alföldi tanya kunhalommal, iskolával, hodályokkal

A madárházak mögött bújuk meg a ma már szálláshelyként és szolgálati lakásként működő, XX. század első felében épült tanyasi iskola. Amíg a környéket lakott tanyák sokasága népesítette be, ide jártak elemibe a kisiskolások, hogy aztán vagy a földeken folytassák a munkát vagy bejárjanak a közeli nagyobb települések iskoláiba. A Górés-tanya eredeti neve nagy valószínűséggel Filagóriás volt, csakúgy mint a tanya szomszédságában levő Filagória-halom.

A tanyasi életre mai napig emlékeztetnek a Górés-tanya juhhodályai, hagyományos kialakítású tyúkólja és a mellette bókoló gémeskút, valamint a végtelen határ, amerre ellátunk a halom tetejéről.

Fontos információk túrázóknak

• További információk ITT a Górés-tanyáról és a Fekete-rét tanösvényről
• A túra hossza Kócsújfalutól 8-10 km oda-vissza, némi környékbeli tekergést is beleszámolva.
• Kellemes séta tempóban 3-4 órás program a bejutás és a repatriáló központ, a tanya, valamint a tanösvény bejárása.
• A Górés-tanyán van tiszta mosdó, pihenő helyiség és a gyerekek foglalkoztatására is gondoltak.
• Hosszabb túrát tehetünk a Meggyes-csárda felé (további 2-3 órás program)
• Vagy a Fekete-rét tanösvény felé (további 1-1,5 órás program)