Fortepan collab: 80 éves terv vált valóra 45 éve Kiskörén

 

Az 1937-ben elfogadott öntözési törvényben rögzített elgondolások alapján az 1940-es években megépítették a tiszafüredi öntözőrendszert, s vele megépült az ország azóta is egyetlen függő csatornája. Az öntözési tervek folytatásaként, de már a Rákosi-korszakban, 1954-ben elkészült a Tiszalöki vízlépcső, majd a Keleti-főcsatorna és kapcsolódó öntözési rendszerek. A fellendülő és már akkor is vízhiányos mezőgazdaság öntözési igényeinek kiszolgálására szükségessé vált egy újabb vízlépcső és tározó megépítése.

A tervek már az 50-es évek óta készen álltak, több módosítást követően a Kiskörei vízlépcső és öntözőrendszereinek megépítésére vonatkozó végleges döntést legfelsőbb szintű jogszabály mondta ki. Az 1966. évi II. törvény alapján a Tisza völgyében a vízhiány csökkentésére és az öntözés fejlesztésére meg kell kezdeni a II. vízlépcső építését. Helyét több tervváltozat alapján, fokozatos közelítéssel állapították meg. A leggazdaságosabb megoldás a kiskörei telepítés mellett szólt.

A vízlépcső 1966 és 1973 között, a Tisza folyó 404 fkm szelvényében, jobb parti átvágásban épült. Először, 1966 végén a vízlépcső munkagödrét körülvevő körtöltést kezdték építeni, 1967-ben a munkagödör kiemelése következett, majd 1968-tól fogtak hozzá a tulajdonképpeni építéshez.

A létesítmény fő részei: a duzzasztómű, a vízerőmű, a hajózsilip, a tározó, valamint a Nagykunsági- és a Jászsági-öntözőrendszer.

1960. Magyarország, Budapest X. Albertirsai út, Mezőgazdasági kiállítás, a Kiskörei Vízerőmű makettje. A tulajdonképpeni döntés (1966 tv.) és az építkezés még nagyon messze volt, de a látogatók már ismerkedhettek a létesítmény méreteivel. Az akkori vezetés elsősorban a szocialista ideológia szempontjából kiemelten fontosnak tartotta az építkezést, de nem szabad elfelejteni, hogy a koncepció és a tervek a háború előttiek voltak. (Fotó: Fortepan/UVATERV)

 

1969. Magyarország, Kisköre a vízlépcső duzzasztóművének építése. A duzzasztómű öt, egyenként 24 méter széles nyílását, maximum 11 méteres vízoszlopot tartó, elektromos vezérlésű, olajhidraulikus mozgatású billenőtáblás szegmensgát zárja le. A duzzasztómű mellett a jobb parton épült a vízerőmű, melyben négy db 4,3 m kerékátmérőjű generátorral egybeépített, percenként 107 fordulatú, csőturbina működik. Ezek maximális víznyelése 4×140=560 m3/sec. A generátorok összteljesítménye 28 MW; évente 80-110 millió kWh villamos energiát termelnek. A turbinák 2,0-10,7 m közötti vízlépcsőnél tudnak üzemelni. A hajózsilip a duzzasztómű bal oldalán a felvízben helyezkedik el. Hasznos belmérete 85×12 m, mellyel a IV. osztályú hajózóutakra vonatkozó nemzetközi előírásoknak felel meg: 1350 tonnás hajók és uszályok zsilipelésére alkalmas (Fotó: Fortepan/CSÍKOS FERENC)

 

1976. Magyarország, Kisköre Tisza II. lakótelep. Az addig poros, tiszamenti falu, Kisköre életét jelentősen befolyásolta az országos jelentőségű beruházás. Már az építési munkálatok is megterhelték a falu életét, az azt követő 45 éves üzemeltetési időszak pedig teljesen átalakította a szomszéd településekhez képest Kiskörét. A létesítmény nemzetgazdasági és nemzetbiztonsági szempontból is kiemelt jelentőségű volt, nem véletlen, hogy a fegyveres és rendészeti testületek felülreprezentáltak voltak a környéken. (Fotó: Fortepan/MAGYAR RENDŐR)

 

1976. Magyarország, Kisköre Vízerőmű. A 60-70-es években a földből gombamód kinövő, nem különösebben érdekes ipari létesítmények időközben építészeti szempontból is beértek. A minimalista vonalvezetés, a nagyfokú funkcionalitás mellé becsúsztak ma már elképzelhetetlen igényességű ipari és művészeti alkotások. A képen a mozaik csempével rakott mellvéd ma feláras luxus lenne. (Fotó: Fortepan/MAGYAR RENDŐR)

Tavaly volt 45 éves, itt a cikk az erőmű bejárásról!