3 éve 3 helyen a Tisza-tónál

3 csodás hely a Tisza-tónál

3 éve februárban 3 csodás helyet fedeztünk fel a Tisza-tónál: meglátogattuk a téli Tiszaigari Arborétumot, hattyúkat fotóztunk Tiszaderzs környékén, valamint csónakkal bejártuk Óhalász vizeit. Mind a 3 hely tökéletes célpont a Tisza-tónál egy jó kis kiránduláshoz.

Tiszaigari Arborétum

3 éve februárban a Tiszaigari Arborétumot fedeztük fel az akkori arborétum vezetővel, Blaskó Mihállyal. Rengeteget mesélt a vezetése alatt végzett számos teendőről. Megmutatta nekünk az arborétum csodás kis rejtekeit, elmesélte a fák és a bokrok történetét, valamint kimentünk a 400 éves Mátyás fához. Ez a fa az arborétum melletti szántóföldön található. Nagyon vigyáznak rá: a nyári, szárazabb időben kocsival hordják ki hozzá a vizet, valamint körbe is van már oszlopokkal kerítve, hogy a mezőgazdasági gépek véletlenül se tévedjenek a területre. A Mátyás-fa jelölő, iránymutató faként szolgált régebben a hajósoknak, ugyanis több száz évvel ezelőtt a terület nagy részét az Igari-tó foglalta el. A fa egy szárazabb magaslaton telepedett meg.

Sokan a fa jelentőségét abban látták, hogy hány hasáb tűzifát tudnának belőle kihozni. Sokáig a földművelők útjában is volt, mert hát folyamatosan kerülgetni kellett. A még korábbi Első katonai felmérés térképén látszik, hogy számtalan társával élt ezen a területen, a terület lápos-vizes környezete kedvezett a fajtának. Amikor lecsapolták a vizeket és elkezdték a területen a földművelést, addigra már olyan nagy volt, hogy a helyieknek nagy munka lett volna kivágni, így inkább meghagyták és kikerülték munka közben.

Tavasszal mutatja az arborétum a legszebb arcát. Olyankor ébred a természet téli álmából, vissza tértek a madarak is és éneklő hangjukkal hirdetik a tavasz érkezését. Az arborétum tavasszal tele van szebbnél szebb virágokkal, tulipánokkal, nárciszokkal, és a fák is zöldbe és virágba borulnak. A 400 éves Mátyás fa is elkezd rügyezni, a méhecskék is elkezdik beporozni a virágokat, a természet felveszi színes, zöld ruháját.

Hattyúharc Tiszaderzsen, jégmadár és hattyú család a kubikoknál

3 éve februárban Tiszaderzs határában egy hattyúcsapatot fedeztünk fel egy szántóföld melletti kis vizes területen. A hattyúk száma amúgy évről-évre növekszik a Tisza-tónál. Egyre több egyed költ télen és tavasszal a nádasban, ezért tavasszal sok-sok szürke tollazatú fiókát láthatunk a vízen. A hattyúpár hűséges költőterületéhez, és területéről körülbelül a hóolvadástól kezdve elűzi a többi hattyút. A fészket csak a tojó építi, sekély tavak nádasainak szélén. A fészkét védő hattyú az embert is megtámadja: ilyenkor teljes magasságában felágaskodik, és félelmetesen csapkod szárnyával. Ha ellensége ettől nem menekül el, akkor feladja a küzdelmet, és visszavonul.

A kikelt pelyhes fiókák még szürke színezetűek, későbbi vedlés után lesznek hófehérek. Fióka korban a papa és a mama együtt vezetgetik a családot, ha elfáradnak, a hátukra veszik őket.

Egyik délután, mikor egy hattyúcsaládot kaptunk lencsevégre Tiszaderzsen, utólag vettük észre, hogy egy jégmadár is berepült a képbe. A tiszaderzsi kubikok az év minden időszakában tele vannak madárral, tőkés récét, gémféléket és sirályokat is láthatunk a gát melletti vizes részeken.

 

Óhalász az egyik legjobb célpont a Tisza-tónál

Egy olyan részén jártunk a Tisza-tónak 3 éve február végén, amely a Magyarország vadregényes helyei listán tuti elől lenne. Egy olyan területen, ahol a madarak és a növények uralják a tájat. Ahova ha nem kellő tisztelettel lépünk be, azzal megzavarhatjuk azt a rendet, harmóniát, szépséget, amit a vadon kialakított. Itt rá tudunk csodálkozni az élővilág alkotta csodákra, különlegességekre. Láttunk hódvárakat, természetes gátakat, rengeteg madarat és szebbnél-szebb helyeket. Olyan helyszíneken is jártunk, amelynek a létezéséről csak nagyon kevesen tudnak. A Sarudi-medencében, pontosabban Óhalászon és a környező szigeteken barangoltunk.

Akkoriban Tiszaderzsről indultunk és a Kozma-fok felé vettük az irányt. Már itt lélegzetelállító volt a tó látványa…úgy éreztük magunkat, mintha a tengeren lennénk, mert sokszor tényleg olyan messze volt a túlpart, hogy nem láttunk mást, csak a végtelen víztömeget. A Tisza-tónak ez a része a mesterségesen kialakított vízmeder eleme, ami azért fontos, mert sok helyen a víz mélysége alig haladja meg az 1-2 métert és ezen a részen rengeteg a víz alatt bujkáló fatuskó. Nyáron gyönyörűek a naplementék… olyan, mintha az egész tó egy hatalmas aranyló tenger lenne.

Itt is sok hattyúval találkoztunk, akik éppen akkor hagyták el a vízfelszínt. Érdekes a repülésük: hosszas, csapkodó vízfelszíni nekifutással emelkednek fel, de ha már a levegőben van, kitartóan repülnek. Repüléskor evezőtollai messziről hallható fütyülő hangot adnak.

A sziget és a holtág

Az Óhalászi-szigetet a legegyszerűbben úgy lehet észre venni, hogy van egy kilátó, amihez egy jó kis kikötőhely tartozik. A kilátó mögötti ösvényen ha végig megyünk, az Óhalászi temetőhöz jutunk, ahol van egy információs tábla is. A táblán amúgy az áll, hogy Óhalásznak eredetileg Tiszahalász (vagy Tisza-Halász) volt a neve. Egy kis halászfalu, lápos-mocsaras területen. Az államalapítástól kezdve 1876. március 24-ig zajlott az élet Tiszahalászban. Az 1876-os nagy áradásban aztán a folyó teljesen elmosta a falut, s az embereket 10 kilométerrel északabbra költöztették, a mai Újlőrincfala területére.

az Óhalászi-Holt-Tisza felé vettük az irányt. Ez egy nagy patkó alakú holtág, amire egy gyékényesen vezető keskeny csatornán juthatunk be. Ide belsőégésű motorral ellátott motorcsónakkal TILOS bemenni, elektromos motorral be lehet hajtani. Mi sem mentünk be, a csónak orrából próbáltuk lefotózni az érintetlen természetet. A víz itt kristálytiszta, amit tavasztól gyönyörűen virágzó tündérrózsa mező szegélyez.