Ott voltunk: Tisza-tavi jégtúra Tárnai Csabával
Tisza-tavi jégtúra, ami egyedülálló program! Ha van jég 🙂
Az első tanulság, bármit mond az Időkép a mínuszokról, jégtúra akkor lesz, ha a parton állva a túravezető azt mondja: “mehetünk a jégre!”. A Tisza-tavi jégtúrán volt szél, hó, még több hó, csak jég nem (elég). A csatornákat, morotvákat és a tiszafüredi Holt-Tiszát csak jégkása fedte, amelyet foltokban betakart némi hó. Látványnak nem volt persze utolsó a bocimintás holtág, de a tervek borultak. Szerencsére túravezetőnk, Tárnai Csaba rutinos volt, készült B tervvel (talán C-vel, D-vel is), így a jégtúra helyett parti túra lett, amely nemkevésbé volt érdekes és változatos, csak ugye hiányzott az a megmagyarázhatatlan kis görcs az ember gyomrából, amit a lába alatt beroppanó jégtől való félelem okoz.
A találkozó szombat délelőtt 11-re volt megbeszélve a tiszafüredi Albatrosz kikötő előtti területre. A csapat pontos volt, senkire nem kellett várni, így végül tizennéhányan vágtunk neki a 4 órásra tervezett jégtúrának. Megérkezésünkkor már sokcentis hó várt ránk, a sűrű hóesést vízszintesen kaptuk az erős szél miatt, de ez senkinek nem szegte kedvét. Leereszkedtünk a gátról a csatorna partjára, majd a kikötő területén áthaladva a tiszafüredi kutyastrandig (Tisza-tavi Mancsos Pancsoló ha precízek akarunk lenni) sétáltunk a mederben. A túrát a tiszafüredi szabadstrand hóval fedett homokfövenyén folytattuk, majd a gáton elhaladva a horgászkikötők mellett, lekanyarodtunk a Hotel Balneum területére. A jégtúra eddig nem túl megerőltető, igazándiból csak a hó alatti buktatókra kell figyelni.
Mi sem mutatja jobban a pár éve betelepített eurázsiai hódok elszaporodását és közelebb húzódását a civilációhoz, mint az, hogy itt találkoztunk az első érdekes látnivalóval, egy hódrágta fa csonkja és az eldőlt törzs feküdt a parton, a szálloda épületének sarkától pár méterre. Ha már ott jártunk, meghógolyóztuk a Balneum kinti termálmedencéjében ugráló kissrácokat, majd a szálloda stégje felé vettük az irányt, ahonnan jól megnéztük a teljes hosszában elnyúló holtágat a romantikus paddal a sarkon. Átkeltünk a csatorna zsilipjén a gyaloghídon, majd az ártéri fűzfás-nyárfás erdőben folytattuk jégtúra helyett immár hótúra utunkat a 33-as főúttal párhuzamosan.
A Tisza-hídnál megálltunk egy szendvicsezésre-teázásra, sóvárogva néztünk a túlparti Fehér Amúr Halászcsárda irányába, egy forró halászlé mindenkinek jól jött volna… na de helyette körbejártuk az évtizedek óta elhagyott rakodóépületet, majd folytattuk utunkat a Tiszával párhuzamosan folyásirányban lefelé, a másik öblítőcsatornáig. Itt is elidőztünk egy kicsit, lementünk a nyáron sokak által kedvelt homokpadon (itt kötnek ki hajóval, kajakkal és fürdenek a Tiszában, ami persze elég kockázatos).
Még egy kilométert sétáltunk beljebb az ártérre, ahol megnéztük a “szórót”, azt az etetőt, ahol a vadászlesről lövik a kiszórt kukoricára érkező vaddisznót és őzeket. Innen már hazafelé kanyarodtunk, útba ejtve azt a két kitartó horgászt, akik a cudar idő ellenére csónakból pergettek a Tisza partvonala mellett.
Hogy jó volt-e a Tisza-tavi jégtúra jég nélkül? Persze! Hogy hiányoljuk-e a jégtúrát? Naná! ha befagy, megyünk jégtúrára a Szabics Kikötőből!
