Régmúlt idők: tanyázási szokások télen

Téli szokások a tanyavilágban

Téli szokás volt vidéken a tanyázás. Ekkorra befejeződtek a munkálatok a földeken, a kertekben. A parasztembereknek télen csak a jószágok etetése, gondozása volt a munkája. A rövid nappalokon kialakult a családoknál, hogy kik, hová menjenek tanyázni, és kiket várnak majd este. Mivel újság nem nagyon volt a falvakban, tanyákon, meg a szegények nem is “járatták” volna, így a tanyázások alkalmával tudták meg a napi híreket és történeteket.

A “tanyázás” időpontját piac napi,vagy templomjárás utáni találkozáskor beszélték meg. Az adott nap estéjén a kútgémen felengedték a viharlámpát, ezzel jelezve, hogy abban a tanyában valami van,vagy valami készül. Ez volt az a jelzés, hogy az előzetes megbeszélés szerinti látogatókat szívesen fogadják!

Járda és villany még nem volt minden utcában. Este vacsora után meggyújtották a viharlámpát, a család felkerekedett, és elindultak a szokott helyre, helyekre tanyázni. A lámpahordók általában az élen haladtak, hogy lássák az utat. Mikor megérkeztek a házhoz, jó estét kívántak a ház lakóinak, meg azoknak, akik már előbb érkeztek a családhoz. Benn a házban fűtött kemence várta a tanyázókat.

Férfiak, nők, gyerekek külön

Az asszonyok elfoglalták a helyüket általában a kemencepadkán. Míg volt hely, odatanyáztak, később pedig a székekre. A gyermekek a ház közepén, „a szoba közepén” játszadoztak. Ha friss hó esett, akkor a ház előtt hógolyóztak. A férfiak az ablak alatt lévő kanapén telepedtek le, ahol lejátszottak egy-két kártyapartit gyufára, dióra.

A házigazda általában középre ült, az volt a helye. A kanapé előtt volt az asztal. Akiknek nem jutott hely a kanapén, azok a lócán, székeken ültek, körülülve az asztalt. Közben a ház népe több esetben főtt tengerivel kínálta a vendégeket. Az asszonyok néha kitaláltak valami közös tennivalót, pl. tésztákat készítettek egymásnak. Beszélgetés közben tengerit morzsoltak,babot fejtettek,diót törtek.

Majd megindult a jóízű beszélgetés. Ha volt napilap, azt egy személy felolvasta, vagy olvasott fel belőle. Sokszor olvastak fel a kalendáriumból és a felolvasott részeket megvitatták.A bent dohányzók által keletkezett füst egyre sűrűbb lett. Hogy ez ártalmas volt az egészségre, azzal nem sokat törődtek. A sok beszélgetés mellett sokat tréfálkoztak, pletykálkodtak, hangosan nevettek.

Rendszerint felszórták törekkel a földes mázolt padlójú szobát, mivel később előkerült a citera és táncoltak, énekeltek egy kicsit. Ezt már “cuhárénak” hívták! Néha együtt keseregtek szegénységük, sorsuk kilátástalansága miatt. Este 10-11 óráig tartott a tanyázás. Aztán a legtöbb helyen kiszellőztették a füstös szobákat. Hazatérés előtt megbeszélték, hogy melyik estén hova menjenek majd tanyázni.

Messze van a másik tanya…

“Tél volt és nagy hó. Vacsorára átjött a szomszéd tanyáról a nagypapa. Mivel én közel-távol nem láttam nemhogy tanyát, egy fát sem, mert ameddig a szem ellátott, csak hó volt, elképzelni sem tudtam, hogy mit jelent a “szomszédból”. Vacsora után a nagypapa elköszönt és elindult haza. Nekem fogalmam sem volt róla, hogy abban a tenger hóban, sötétben hogy talál haza. Meg is kérdeztem, hogy messze van e a másik tanya és az volt a felelet, hogy olyan 5 km. Az biztos, hogy a tanyán élő emberek szívósak és erősek voltak, csak tisztelni tudom őket!”

Források:

B. Kiss Albert pékmester 1991-ben megjelent könyve

Őseink és unokáink facebook csoport