Ott voltunk: Nagykörű, Bulyáki Cseresznyepálinka Fesztivál

Nagykörűn miről szólna egy pálinka fesztivál, ha nem a cseresznyéről? Tartja is a faluban a mondás: “Lekvár helyett is pálinkát főzök. először kicsit furcsa vele a palacsinta, de meg lehet szokni.” Azóta pólóra is nyomják és pénzért adják az okosságot. A Tisza-tó legdélebbi településén szinte kéthetente akad alkalom, hogy a nagyhírű helyi cseresznye köré szervezzenek valami megmozdulást. Szeretünk Nagykörűre járni, mert itt minden profin szervezett, de mégis otthonos, hangulatos, bennsőséges. Hogy csinálják? Nem tudjuk, de buzgón esszük-isszuk a nagykörűi alkotásokat.

Leülős programok, “életemben nem ettem még ilyen jót” tepertős pogácsa és lókolbász. Mindez azért (is), hogy a 15-20 féle pálinka jól csússzon. Nagykörűn múlt szombaton rendezték meg a Bulyáki Cseresznyepálinka Fesztivál és Bográcspartyt, ahol az előbb említett könnyű, vega, paleo és mindenmentes (vicceltünk :)) ételek és italok mellett portékáikat áruló kedves nénik, gyerekprogramok, főzőverseny és egy festői helyszín várt minket.

Fegyvernek felől kompozni kell, de ezt az útvonalat csak annak ajánlom, aki nem sajnálja a kocsiját – talán érdemesebb Szolnok vagy Kisköre felől közelíteni, akkor biztosan haza is érünk. Nagykörű ügyesen használja a falut rendezvények szempontjából, voltunk már rendezvényen a templomkertben és a templomdombon, a falu főterén, szerteszanaszét a portákon, de ezúttal a helyszín az erdős-árnyékos, homokos-romantikus Tisza-part volt, ami így nyár végén öt csillagos választásnak bizonyult.

A programtervet úgy állították össze a szervezők, hogy próbáltak mindenkinek a kedvében járni. Délelőtt és kora délután a fellépők a gyerekeket szórakoztatták, valamint kiképeztek mindenkit a pálinka- és sörfőzés rejtelmeiből, este pedig Ganxsta Zolee haknizott egyet.

A helyszín egyik része a főzőverseny résztvevőinek volt elkerítve. A versenyzők jó hangulatban készítették változatosabbnál változatosabb bográcsos ételeiket, majd gusztusosan tálalták a zsűri tagjainak – látszott, hogy nem most kezdték a szakmát. És hogy mi, látogatók milyen ételekből választhatunk? A kedvencemmel kezdem, a hamuban sült tepertős pogácsával és a négyféle tepertővel, de lehetett kóstolni lókolbászt, halászlevet, különféle grillételeket és kolbászokat, lángost, palacsintát és kürtőskalácsot is. Szomjunkat olthattuk (volna) többféle sörrel, borral és pálinkával is – én egy pohár cseresznyeboros fröccsöt gurítottam le, ami még jobban feltuningolta amúgy is derűs hangulatomat.

Az árusok kedvesen, mosolygósan kínálták portékáikat, nem is csoda, hogy a pénztárcánk vékonyabb lett, de hát csak nem fogom ott hagyni a kerámia szívecskéket (amelyek a férfiak szerint tök ugyanúgy néznek ki) és egy zöld farmerból készített, gombokkal és masnikkal díszített táskát?! Tuti, hogy egész életemben bántam volna, ha nem veszem meg őket, a kézzel készített szappanokról és ékszerekről nem is beszélve. Kell és kész, mert ezek nélkül nem érzem magam teljes embernek😊

A rendezvény elérte célját: ettünk, ittunk, vásárolgattunk, szaladgáltunk egyet a homokos strandon – szóval jól éreztük magunkat. Az ott eltöltött pár óra észrevétlenül elrepült.

Nagykörűről már sok szépet hallottam, de nem gondoltam, hogy ennyire a szívembe fogja magát lopni a település.

A cikk és a fotók szerzője G-F Barbara (koszi Barbi!)