Maszkok, mágikus hiedelmek, torkoskodás – a farsang igazi arca

A tél vége mindig különös izgalmat hozott a magyar falvak és városok életébe: ekkor kezdődött a farsang, a vidámság, a lakomák, a jelmezek és a közösségi játékok időszaka. A hosszú, hideg hónapok után a farsang nemcsak szórakozást, hanem reményt és megújulást is jelentett. A maskarás felvonulások, a dramatikus játékok, a torkos csütörtök bőséges lakomái és a téltemető busójárás mind-mind azt mutatják, milyen sokszínű és eleven ez a hagyomány. A farsang nem csupán ünnep volt, hanem közösségi élmény, amelyben a játék, a humor, a termékenységvarázslás és a társadalmi szerepek időleges feloldása egyaránt helyet kapott.

A farsang időszaka – vízkereszttől hamvazószerdáig

A farsang a tél legvidámabb, legmozgalmasabb időszaka, amely vízkereszt napjától hamvazószerdáig tart. Bár a teljes időszak hosszú, a népszokások szempontjából a három zárónap – farsangvasárnap, farsanghétfő és húshagyókedd – számít igazán meghatározónak. A böjt előtti utolsó napok a féktelen mulatozás, a közösségi játékok és a jelmezes alakoskodás ideje voltak.

A farsang kialakulása Magyarországon a középkorra tehető, főként német és itáliai hatások eredményeként. A királyi udvar, a városi polgárság és a falusi lakosság egyaránt átvette és továbbformálta a szokásokat.

Jelmezek, alakoskodás és dramatikus játékok

A farsang legjellemzőbb eleme az álarcos, jelmezes alakoskodás. A dokumentum szerint: „Legjellemzőbb eseménye az álarcos, jelmezes alakoskodás, amely majdnem minden farsangi szokásban előfordul.” Ez a hagyomány a 15. század óta ismert, és ma is élő része a magyar kultúrának.

A dramatikus játékok sokféle formában jelentek meg:

• halottas játék
• betyárjáték
• lakodalmas játék
• rabvágás
• dúsgazdagolás (Erdélyben)

A farsangban gyakori volt az állatalakoskodás is: gólya, kecske, ló vagy medve bőrébe bújtak a mulatság résztvevői. Ezek a játékok egyszerre szolgáltak szórakoztatásra, közösségépítésre és mágikus célokra.

Torkos csütörtök – a böjt előtti utolsó nagy lakoma

A torkos csütörtök a farsangi időszak egyik legkedveltebb napja volt. „Ezen a napon bőségesen fogyasztottak zsírban gazdag, és egyben a farsangi időszakhoz kötődő ételeket.” A név nem véletlen: zabáló csütörtöknek, tobzó csütörtöknek vagy kövércsütörtöknek is nevezték.

Bár eredetileg húshagyó keddhez kapcsolódott, Magyarországon később a hamvazószerdát követő csütörtökre helyezték át. A böjt már elkezdődött, de ezen a napon még egyszer „kötelező” volt torkoskodni.

Érdekesség, hogy régen ezen a napon csak az asszonyok mulattak: „Lementek a borospincébe, ettek-ittak, énekeltek, táncoltak.” Ha egy férfi utánuk ment, könnyen gatyára vetkőztetve találhatta magát.

Húshagyó kedd – a farsang zárónapja és a télűzés ideje

Húshagyó kedd a farsang csúcspontja volt. Maskarások járták a falut, köszöntőt mondtak, adományt gyűjtöttek, és éjfélig elfogyasztották az utolsó húsételeket. „Este nagy mulatságot csaptak, táncoltak és énekeltek.”

Helyi szokások sokasága kapcsolódott ehhez a naphoz:

• Zala megyében maskurázás
• Csallóközben a dőrék női ruhába bújtak
• Mohán a tikverőzés során a tyúkólakat is megpiszkálták a bőséges tojásért

Időjóslások is kötődtek hozzá: ha csillagos volt az ég, sok tojást vártak a tyúkoktól, máshol a napsütés jelentett bő termést.

A párválasztásnak is fontos ideje volt: a legények tréfásan figyelmeztették a „vénlányokat”, például tuskóhúzással.

Asszonyfarsang és a farsang farka – a mókázás tetőpontja

A farsang utolsó három napját nevezték „farsang farkának”. Ezek a legfelszabadultabb, legzajosabb napok voltak. A Balaton-felvidéken különösen híres volt az asszonyfarsang, amelyről a dokumentum így ír: „Az asszonyok közös összejövetelén a férfiak nem vehettek részt.”

A nők ilyenkor férfiruhába bújtak, táncoltak, énekeltek, és előre elkészített farsangi ételeket fogyasztottak. A hagyomány a Mátra északi, szlovák és morva településein maradt fenn legtovább.

A farsang farka része volt a téltemetés is, amelynek legismertebb formája a mohácsi busójárás. A dokumentum így fogalmaz: „Az ijesztő ruhákba bújt emberek… még az erősebb idegzetűeket is képesek megrémíteni.” A busók zajkeltéssel, maszkokkal és tánccal űzték el a telet – és bár létezik egy romantikus törökűző legenda, ez inkább a népi képzelet szüleménye.

 

Források: Őseink és unokáink Facebook; Magyar Elektronikus Könyvár; Magyar Néprajzi Múzeum; Fortepan