Korhely halászlé teszt: Aranyosidombi Udvarház – Poroszló

Ételeket tesztelünk a Tisza-tónál

Az elmúlt fél évben elkezdtük tesztelni a Tisza-tó éttermeit, csárdáit. Nem arra vagyunk kíváncsiak, hogy egy hely mennyire jól van berendezve, tiszta-e a wc, hogy néz ki az étlap és kedvesek-e a felszolgálók, mert ezek egy része adottság (amin persze lehetne változtatni…), a másik része borzasztóan szubjektív, erre ott van a közösségi média, meg a Google helyek. Csak és kizárólag az ételekre megyünk rá, ott pedig 3 alkalommal, eltérő napszakban teszteljük a fogásokat, mindig csak egyet, nem a teljes menüsort, amit kikérünk. A 6 fős tesztelő csapat tagjai nem mennyiségi kérdésekkel foglalkoznak, hanem az étel tálalásával, és a minőségével, kifejezetten az alapanyagok és technológia felől megközelítve. Tisztában vagyunk vele, hogy nem Michelin csillagos konyhákról van szó, így elfogadhatónak tartunk némi ingadozást a 3 alkalommal kóstolt ételek között. Egy vidéki konyha nagyon nehezen tudja tartani a folyamatos alapanyag minőséget és a technológiát. A pici ingadozás azért nem magyaráz meg mindent, nézzük a teszteket.

Jöjjön a teszt: Aranyosidombi Udvarház, Poroszló Fő út

Az Aranyosidombi Udvarház pár éve nyitott meg a Poroszlót átszelő főúton. Külső és belső koncepciójában a kockás abroszos csárda hangulatot ötvözi a 2000-es évek budapesti kávézóinak hangulatával (kávés zsákok falvédőként). A vegyes koncepció ellenére élhető összkép (legalább nincs minden fényes söétbarnára lemázolva), szívesen ülünk be. Az étterem hátsó, kertre néző traktusa kifejezetten barátságos, világos. A felszolgálás udvarias, de merev, nem informatív, kicsit sietős.

Szinte az itallal együtt érkezik a kenyér: vékonyra szeletelt, szíjas héjú,  átlagos bolti kenyér. Az előre szeletelt, nejlon zacskós kenyeret sejtjük a raktárban, ami szomorú, mert tudjuk, hogy van jó kenyér a környéken… Egyik alkalommal a legfelső szelet száraz, valószínűleg a korábbi tálalás után nem lett betakarva, de nem túl bíztató, hogy így – azaz ellenőrzés nélkül – került ki az asztalra. Csípős kínálóban érkezik, őrölt fűszerpaprika teás kanállal (!), szárított paprika a másik szélen, középen pedig volt egyszer valami, de nekünk nem maradt belőle.

A korhely halászlé a rusztikus tálalási irányt képviselve bográcsban érkezik, gyékény tartja melegen. Hőmérséklete minden alkalommal megfelelő, talán túl forró is. Az első meglepetés akkor ér, amikor rápillantunk a levesre és itt meg kell állnunk: jellegzetes paradicsomleves, más alkalommal inkább gazpacho színe van, a klasszikus halászlé jegyek nélkül. Tetején nem vöröslik a paprika, egynemű, krémleves szerűnek tűnik, ez nem akar halászlének kinézni. Illata viszont bíztató, a halas-paprikás-savanykás illat erőteljesen érkezik. Belekanalazva azonban még jobban elbizonytalanodunk, mit is kértünk: határozottan sűrű, krémleves állagú. Kóstolva is inkább egy burgonya krémleves állag, ízében a halnak nyomát sem találjuk a sok citrom a gyenge paprika kesernyés-csípős íze dominál. Utóízében sincs semmi halszerű, kivárva egy-két percet, kifejezetten kellemetlen az utóíz.

A harcsaszelet nagy, formátlan és túlkészült minden esetben. A szelet kontúrja nem halszerű, esetleges a feldolgozás. A halhús inkább foszlik, mintsen szépen törik. Legalább ennek lenne hal íze, de nincs (egymástól kérdezzük: ez meddig állhatott a fagyasztóban?).

A tervekkel ellentétben itt négyszer járunk kóstolni, egy alkalommal mindkét tesztelőnk pár kanál után feladja, az aznapi halászlében valami nagyon fura íz kering. Hibázni nem lehet, de nem járja, hogy nincs meg a 3 teszt, így még egyszer elmegyünk (ez a hibázás nekünk sokba kerül…).

A vasárnapi ebédnél nagyon úszik a konyha, négyen vagyunk, ketten tesztelik a korhely halászlét, ketten a harcsát (arról majd később), nem kérünk előételt, a rendelés felvételtől jó 35 perc, mire megkapjuk a levest. Színe, állaga az, amit írtunk fentebb, de forró és kint hideg van, jól esik a meleg étel. Enyhén túlsózott és ezt mindketten megállapítjuk, tehát nem egyikünk “szája íze” mondatja. A korábbi fiaskó miatt aggódunk, nem-e a sóval akarnak valami alapanyag vagy technológiai problémát elfedni…

Két hétköznapi ebédnél is ugyanazt kapjuk, tehát a konyha stabilan tudja ugyanazt a korhely harcsa halászlevet, amely színét, állagát és ízét tekintve kijelenthetően nem korhely halászlé. Nem tudjuk hova tenni sokadjára sem ezt a krémes állagot a felismerhetetlen ízekkel. Evés közben felmerül, hogy kell lenni benne tejfölnek, de még annak az íze sem tud áttörni a citrom-paprika duón. Hal van mindig bőven, kicsit sok is. Kisebb vita kerekedik az asztalnál, hogy ez a paprika vajon a sok citromtól romlott el vagy eleve valami nagyon gyenge minőség.

A négy kóstolás eredménye, hogy korhely halászléhez nem tudunk hozzájutni az Aranyosidombi Udvarházban. Nem tudunk mást mondani, mint nulláról elindulni, főzni egy jó halászlevet (jó paprika, friss hal, betartott technológia) és egy rendes tejfölös-citromos habarással korhelyesíteni.

A korhely harcsa halászlé talán a legdrágább a Tisza-tónál, a harcsa halászlé 2850 Ft és még 300 Ft a korhely felár. Ennyi pénzért nem kicsit jobb, hanem tökéletes halászlevet kell kapjunk. Viszonyítás képpen, a tágabb régió egyetlen kiváló éttermében, a gyöngyösi Bori Mami-ban ennyi pénzért kapunk egy olyan ízkomplex főtételt, hogy hetekig emlegetjük hogy milyen fantasztikusat ettünk (Beregi csirke, tojásos galuska, ecetes saláta).

Aranyosidombi Udvarház Étterem halászlé árak:

Fontos: az étterem weboldalán NEM a blokkon szereplő árak szerepelnek. És mindehhez még felszámolnak 10% szervízdíjat is.

  • Tiszai hal alaplé: 1700 Ft
  • Ponty halászlé: 1650 Ft
  • Vegyes halészlé: 1800 Ft
  • Harcsa halászlé: 1950 Ft (valójában 2850 Ft, lsd blokk fotója)
  • +korhely: 200 Ft (valójában 300 Ft, lsd blokk fotója)
  • +belsőség: 300 Ft

Szervíz díj: van, 10 %

Kártyás fizetés: van

Megyjegyzés: nem akarjuk még tovább fokozni a nemtetszésünket, de meg kell említenünk, hogy a ki tudja ki által és hányszor összetapogatott gyékényhez támasztott citromból akkor sem raknánk a levesbe, ha egyébként indokolt lenne (ugyanis a bogrács melegen tartásához használt gyékénykosár nem tisztítható). A pecsétes abrosz, az előző vendég által az asztalközépen hagyott használt fogpiszkáló szintén nem bizalomgerjesztő.

Az Aranyosidombi Udvarház Éttermet itt találod.

 

Mit várunk egy tiszai halászlétól, korhely halászlétól?

Tálalás szempontjából a rusztikus megközelítés a kis bogrács (még jobb gyékény tartóban). A modern tálalásban öblös, szűk mélyedésű tányér a kívánatos, ezek tartják egyben az ízeket, tartják forrón a halászlét az utolsó kanálig. A halászléhez jár a kenyér, amelytől  ropogós héjat, puha, foszlós belet várunk el, legalább két ujjnyi szélesre szeletelve. A csípőset szeretők a frissen vágott zöld paprikát kell kapják, utána jön esetleg a minőségi szárított fűszerpaprika, de semmiképp sem az erős pista és hasonló pótmegoldások. A halászlé felszínén mélyvörös-feketés paprika-zsír rétegnek kell lennie (a zsiradék származhat nagyon kevés hozzáadott sertészsírból, de leginkább a halak természetes zsiradékából), ha kisebb-nagyobb pöttyökre válik szét, akkor étolajjal van dolgunk, amely már az elején megpecsételi a halászlé sorsát. A halászlé textúrája egyenletes, sűrű, de nem kanálhoz tapadós. A beleadott hal épp jól készült, nem esik szét, határozott kontúrú, kanállal vágva szépen törik, nem paszírozódik. A lé ízében dominálnia kell a hal ízének és a paprikának. Nem lehet keserű, pocsolya ízű, sem hagyma ízű, pláne sós. Az első 3-5 kanál csak megágyaz az ízeknek, utána kell felismernünk, hogy ipari, kínai vagy olcsó magyar paprikváal van dolgunk, ha nem érezzük a jellegzetes édes-telt ízt, a paprika rossz. A rossz halra vagy felújított halászlére utal, ha a hal ízét nyomokban sem találjuk meg vagy túl sós. A korhely esetén nem citromot és nem tejfölt kell éreznünk, hanem egy fanyar-árnyalatnyit savanykás ízt. Durva hiba, ha a citrom szeletben vagy cikkben kerül a levesbe, a citrom héja ugyanis pillanat alatt megkereseríti a levest, ehetetlenné téve azt.