Így báloztak régen elődeink

Báli szokások vidéken és a Tisza-tónál

A báli szezonban leginkább a tél végét, a „téltemetést” ünneplik az emberek. Ez az öröm, a jövőbe tekintés ideje, számos színes, táncos mulatság formájában. Manapság a báli szezon igen hosszúra nyúlik, olykor még március végén is bálról-bálra járnak az emberek.

A bálok is hozzátartoztak elődeink népszokásaihoz, a társadalmi érintkezés és az ünnepek szerves részét képezték.  Számos változatuk előfordult: vallási ünnepekhez köthető (farsang, húsvét, búcsú), a mezőgazdasági élet ünnepeihez köthető (aratás, szüret) és a névnapokhoz köthető mulatságok.

Régi báli szokások

A bálokat vasárnapi napokon tartották szabadtéren vagy régebben dohánypajtában. Ezekre a rendezvényekre csak 16 év felettiek mehettek, akik ennél fiatalabban akartak beszökni, azokat egyszerűen hazazavarták. A lányok édesanyjuk kíséretében, a legények kíséret nélkül is megjelenhettek. A cigányzenére ropott tánc kezdetén a lányok karéjban táncoltak, anyukáik a terem szélén ültek, semmilyen eseményt el nem mulasztva. A legények a nekik legjobban tetsző és a legjobban táncoló lányokat kérték fel. Amelyik lánynak nem jutott pár, az leült az édesanyja mellé. A bál végeztével a legények hazakísérték a lányokat, de soha nem kettesben, csak úgy, ha a lány édesanyja is jelen volt.

Szüreti mulatságok

A leglátványosabb a régebbi időkben a szüreti mulatságsorozat volt, a bál és a felvonulás, amelyre a legények már előre meghívták párjuknak vagy a kiválasztott lányt. A szüret megünneplése a felvonulással kezdődött, amelyen a lányok magyar ruhába, a legények csőszruhába öltöztek. A falu egyik végétől a másikig tartó zenés-táncos felvonulást követően kezdetét vette a szüreti bál, ahol a termet szőlőfürtökkel díszítették. Ennek azért is volt jelentősége, mert a legényeknek az volt a feladatuk, hogy ezeket a fürtöket ellopják anélkül, hogy a csőszlányok ezt észrevették volna. Ha valamelyik legényt mégis tetten érték és elkapták, akkor az büntetést fizetett a jegyzőnek vagy a bírónak. A bál alatt, amíg a cigánybanda is vacsorázott, a lányok vacsorázni hívták a legényeket a szülői házba. Vacsora után már átöltözve mentek vissza a bálba, ahol már nem csak a párjukkal, hanem másokkal is táncolhattak.

Tiszaigaron ilyenek voltak a bálok

Az 1880-s években a Parti kocsmában tartották a társasági összejöveteleket. Ha idegen vetődött oda, s nem ment el gyorsan, azt megverték a helyiek. De persze így jártak az igariak is, ha máshova elmentek.

Tiszaigar és Tiszaszőlős között is volt egy kocsma, a Maku kocsma. Oda mindkét faluból jártak inni, táncolni. A táncos esték “veszedelmesek” voltak, mert ilyenkor rendszerint a legények összevesztek. Addig tartott a párbaj, amíg az egyik falu legényei ki nem verték az “ellenfelet”. Az ilyen esemény miatt a lányok nem szívesen jártak oda.

Szüreti bálok Tiszaigaron

Szüretkor is voltak bálok, ez a falu nagy eseménye volt. Megtartására készülni kellett, több embert kellett mozgósítani, igénybe venni. A résztvevőknek birkát vágtak, juhhúsos kását főztek belőle. A szüreti mulatság az uradalomban zajlott le, de annak előtte meg a csomózóházban. Ilyenkor a bíró és a bíróné felügyelt, meg a csőszök. Ha valakit lopáson értek, hogy lopott a felaggatott szőlőből, megbüntették érte, fizetnie kellett. Az összeget a bíró határozta meg.

Katonabál/regrutabál

A regrutabálra rendszerint csak a bevált legények és azok barátai mehettek el, a leányok közül a besorozottak szeretői, meghívottai vehettek részt. Egyes vidékeken már a sorozás után rendeztek táncos mulatságot. A regrutabált általában a bevonulás előtti napon (vasárnap) tartották meg. A falu tánchelyén vagy valamelyik bevonuló legény házában jöttek össze. Ilyenkor a legények szinte a tánc helyéről vonultak muzsikaszóval a vasúti állomásra.

Tiszaigaron katonabál szinte minden évben volt a községben, mielőtt bevonultak a fúk. A lányok már előre jóval értesültek voltak. A bevonuló fiuk szinte mindegyike maga is hívott meg 1-1 lányt erre az alkalomra.

Batyusbálok, úri bálok

Batyusbálok is voltak, ezt házaknál tartották, kisebb közösségekben. Szóban történt ide a meghívás. Akik ezt elfogadták, azok maguk vittek süteményt, kalácsot, innivalót.

“Úri bálakat” a tehetősek tartottak. Oda szegények, parasztok nem mentek, nem voltak meghíva. Az urak külön báloztak, oda szintén csak a meghívottak mehettek be. Az úri bálokat névnapok, születésnapok, alkalmával tartották. Ha a jegyző úréknál volt bál, oda mindenki mehetett. Ha már nem fértek be a házba a vendégek, akkor a ház előtt táncoltak. Az ilyen bálokon általában ott volt a fél falu.

“A bálban a talpalávalót szerettük. Amikor a tánc megindult, akkor a fiúk-lányok összeálltak. Egy fiú szólt a cigánynak, adtunk neki valami pénzt, így jobb kedvvel húzták. Mikor a hallgató volt, együtt énekeltük, mikor azt húzták:
Sólyommadár felszállott a fűzfára, Barna kislány így sóhajtott magába: Könnyű neked sólyommadár, van párod. Akivel a nagyvilágot bejárod..-”