I. Tisza-tavi PET Kupa szuperszubjetkív rémálom

Több, mint 12 órája vagyunk talpon, kora reggel még pimpeltük a hajót, aztán nekivágtunk, hogy kijussunk a PET-mentes Tiszafüred-Örvény közötti ártéri szakaszról a folyóra, ahol sejtettük mi vár ránk. Egész nap nyomtuk, eveztünk, bazi nagy, 200 literes, szinte teli műanyag hordót ráncigáltunk magunk mögött folyamkilométereken át, bújtuk a dzsindzsát, szedtük a PET palackot és vertük a szúnyogokat.

Hulla fáradtak vagyunk, de meg kell írnunk nektek, milyen borzasztó, amivel szembe találtuk magunkat.

Hogy mi? Te is hajózgatsz olykor a Tiszán és itt-ott látsz ugyan szemetet, de nem akkora a gáz? Oké, menj oda a nádfalhoz, a víz fölé hajló fűz bokrok közé és nézd meg közelről. Mi itt (is) élünk, rengeteget vagyunk a vízen, de a mai napot biztosan nem fogjuk elfelejteni.

Elképesztő. Nem! ELKÉPESZTŐ mennyiségű szemét és hulladék van a vízen és talán még annál is több a megközelíthetetlen ártéri területeken, a magas fűben, vagy az alatt, a nádasban, ahova ember nem jut be az biztos és a sűrű bokrok között, ahova a szúnyogokon kívül még állat sem.

Nem tudjuk elmagyarázni velünk PET Kupázó gyerekeinknek, hogy ezt a rengeteg szemetet emberek szórták a vízbe, hagyták a vízparton felelőtlenül vagy tudatosan. Nem értik, mert nekik az “emberek” olyanok, mint mi, akik mindent összegyűjtünk, szelektíven szortírozunk, ha pecázni megyünk még a csontis dobozt is hazahozzuk a műanyag szemetesbe. Ők nem látnak (talán szerencsére) sok embert szemetelni maguk körül, így ez a dimenzió ismeretlen nekik.

Magyarország és a szomszédai – ahonnan a szemét jelentős, de nem teljes! része származik – Európában van és nem a harmadik világban (Afrikában épp most tiltják be sorra az ún. primitív migránsküldő osrzágok a műanyag csomagolásokat), és nem létezik, hogy ennyi hulladékot csak olyanok engedjenek a vízbe, akik iskolázatlanok és nem gondolnak a jövőre. Nem, ezt sokkal többen teszik.

A PET palack és a szemét nem a miénk, csak kaptuk?

Szeretjük mi Magyarok érzékeltetni, hogy kicsit többek vagyunk, mint szomszédaink. Hát, a begyűjtött szemét identitását tekintve ugyan Ukrajna vezet, de nagyon szoros versenyben ott van Magyarország. Erre utal a rengeteg “friss” (értsd: még szép és csillogó) palack, a magyar nyelvű címke a magyar márkájú üvegeken, dobozokon.

Nem vagyunk híve a szemet-szemért elvnek, de ha a szemetét a parton hagyó horgászt csak pár órára beküldenénk kajakkal a vízparti bokrok alá, tuti megtérne. Apropo: horgászok. Bár a PET Kupa résztvevői között sok pecás van, de valahogy nem látni a mezőnyben azokat a klasszikus horgász arcokat, akikkel a vízen egyébként gyakran találkozni. Sem a horgász egyesületeket. Biztos nem azért, mert nem érnek rá vasárnap, ugyanis elég sokan jöttek szembe nyélgázon motorcsónakkal (a tempósan verető kis-közepes-nagy motorcsónakosok külön cikket kapnak majd, fotóval…)

A rengeteg szemét mocskos, büdös és veszélyes.

Szemetet szedni borzasztóan undorító és lélekölő.

Pszichológus kellene, aki segít feldolgozni ezt a traumát.

 

Lehet ezt szokni, de nehéz.

ui.: a szúnyogokat nem lehet megszokni… 🙁