Csodákat rejtő darules helyek az Alföldön

Visszatérnek a régi élőhelyeikre a darvak az Alföldön

Az Európa északi mocsaraiban fészkelő darvak az Észak-afrikai telelőterületekre tartó útjuk során néhány hétre minden évben megállnak pihenni a Hortobágy és az Alföld pusztákkal övezett nagy tavain. Azért itt, mert ezeknek a gólyánál is nagyobb madaraknak olyan sekély vizű, háborítatlan éjszakázóhelyekre van szükségük, melyekről nappal kijárhatnak táplálkozni a gyepekre és tarlókra. A darvak nem egyszerűen átrepülnek az országon. Legalább egy-másfél hónapig itt is maradnak (tavasszal viszont a költési izgalomban lévő madarak nem vagy csak rövid időre állnak meg nálunk).

Az 1980-a évektől ugrásszerűen nőtt a Tiszántúlon megpihenő darvak száma, ami idén akár a 130.000 példányt is meghaladhatja. A darvak ősszel érkeznek meg hozzánk és eddig éjszakázó helyként főleg a Hortobágy tavait részesítették előnyben. A százezernyi madár naponta kétszer rendkívül látványos keretek között szárnyra kel. Hajnalban a táplálkozó-területekre tartva elhagyják a tavi éjszakázóhelyeket, este pedig visszatérnek ide.

A darvak ideiglenes élőhelyei régen és most

Amíg az Alföld nagy része régen mocsaras-lápos terület volt (a szabályozások előtt), szinte mindenhol lehetett ezekkel a nagy testű madarakkal találkozni. Az egyik legjellegzetesebb tájegység, ahol időszakos otthonuk volt,  a Nagy-Sárrét vízzel fedett területei voltak. A Nagy-Sárrét a Berettyó–Körös-vidék nyugati kistája Békés és Hajdú-Bihar vármegye határterületén. A 620 km²-es területű vidék folyóhátak közé ékelődött, mélyen fekvő síkság a Berettyó menti síkon. Nevét a Berettyó, Hortobágy-Berettyó és a Körösök által táplált mocsaras, ingoványos területről kapta. Területe valamikor kb. 150 ezer hold lehetett.

A 19. század elején már ki volt száradva az egész terület. Móricz Zsigmond 1935-ben járt a vidéken. Az író 15 községen ment át kocsival és legnagyobb meglepetése az volt, hogy az egész Sárréten nyoma sincs többé semmiféle víznek. “A Sárrétet lecsapolták, s akkor már az volt a panasz, hogy még az eső is elkerüli.”

Alföldi település címerében a madár…

A darvak korábbi jelenlétét a területen mi sem bizonyítja jobban, hogy egy sárréti település, Püspökladány címerében is fellelhető a nagytestű madár. Pontosabban “őrdaru”, aki fél lábán áll, felemelt lábával pedig rögöt tart. Ez a kép utal arra a néphagyományra, miszerint a darucsapatban mindig volt egy őrszem. A darvaknak amúgy nagyon kifinomultak az érzékszerveik, így már messziről kiszúrják a közeledő “ellenséget”. Ha ez bekövetkezett, az őrdaru elengedte a rögöt, a többi daru erre felkelt és a darucsapat nagy robajjal hagyta el a helyszínt. Így az emberek is értesültek arról, ha valami szokatlan közeledett.

 

Régi/új darvas élőhelyek az Alföldön

Az elmúlt néhány év csapadékos őszi időjárásának köszönhetően egyre több vizes élőhely “alakult vissza” az Alföldön. Ehhez az is hozzájárult, hogy a Hortobágyi Nemzeti Park megcélozta a vizek helyben való megőrzését és megfelelő helyre terelését. A TIVIZIG hozzájárulásával 2023 decemberében mintegy 30 000 köbméter víz szivattyúzása történt a Salamon-zugi csatornába. A szivattyúzás hatására a csatorna egy része teljesen megtelt vízzel, valamint ezen felül 8,5 hektáron sekély vízfelület alakult ki. Ennek részét képezi az Ágota-puszta területének kisebbik része.

Ágota-puszta és a mai napig álló híd

A Hortobágyi Nemzeti Park legdélebbi része Ágota-puszta, mely határos a Hortobágy-Berettyó csatornával. Réges-régen ezeket a földeket is hatalmas, mocsaras-lápos víztenger borította, amely tele volt náddal, sással, gyékénnyel. Itt rejtőztek el a pandúrok elől a betyárok, de tanyája volt a mocsár sok madárnak, halnak és a veszedelmes nádi farkasoknak is.

A Hortobágy folyó mentén emelkedett az Ágota halom, azon állt a híres-nevezetes Ágota csárda. A csárda mellett terült el az Ágota puszta, amelyen keresztül jelentős, Szolnokot, Karcagot, Nádudvart, Hajdúszoboszlót és Debrecent összekötő út vezetett. Postaútnak is nevezték, mert itt váltották le a fáradt postalovakat.

A csárdában gyakori vendég volt Zádor, a karcagi nemes kun vitéz és fegyverhordozója, Kara János. Szívesen látták őket, mert puskájuk távol tartotta a csárdától a nádi farkasokat. A csárdában élt özvegy Ohat Mártonné gyönyörű lányával, Ágotával. Addig-addig vadászgatott a környéken Zádor, míg beleszeretett a szépséges Ágotába. Annyira szerette a lányt, hogy fahidat építtetett a sebes Zádor éren, hogy akkor is meglátogathassa, amikor a folyó kiöntött. A híd ma is áll Püspökladány határában, és bár többször átépítették, azóta is Ágota hídjának nevezik.

Darvak az Ágota-pusztán

Ágota-puszta a csodák birodalma! Különleges természeti kincseket rejt ez a terület, melynek a neve ma már csak néhány helyen szerepel a turisztikai térképeken. Elfeledett vidék a Hortobágy déli kapujában, a hatalmas eurázsiai sztyeppe nyugati peremén megbújó pusztaság, mely tavasszal és ősszel igazán a legvarázslatosabb. Eső után a Mátra és a Bükk vonulatai szabad szemmel is megcsodálhatóak Ágota-pusztáról. A hidat elhagyva a régi posta úton Nádudvar irányába több megálló is van, ahonnan be lehet látni hazánk legnagyobb hegyláncát. A sasszeműek még a tévétornyot is kiszúrhatják és hogy milyen az, amikor egy júliusi estén a nyugvó nap a Kékestető mögé bújik.

Ágota-pusztán ilyenkor hatalmas a jövés-menés. A puszta szinte lüktet a madarak sokaságától. Főleg reggel és este felé, nagy létszámú csapatok húznak a legelők fölött. Néha vadludakkal keveredve legelésznek, máskor a laposokban összegyűlt vizeken oltják a szomjukat. Ami viszont már az utóbbi időben jellemző, hogy a darvak itt is éjszakáznak, tehát nem térnek vissza a Hortobágyra.

Az Ágota szívéhez a Püspökladányi Arborétum bejáratától indul egy aszfaltozott út, melyről 5 km után le kell térni. Sajnos tanösvény nincs a területen és tábla is csak elvétve akad, kivéve egyet, mely az Ágota élővilágát mutatja be az arborétum bejáratánál. Innen érdemes indulni vagy bringával, vagy pedig gyalogosan. Viszont útközben sem lehet unatkozni! Ha szerencsés a látogató, már út közben össze futhat darvakkal, de számos tanya, gémeskút és kunhalom rejtőzködik az út mentén.
Hogy pontosan hány gémeskútról lehet képet csinálni, amint mögé rejtőzik a nap miközben elhagyja a horizontot, még az egykori táltosok sem tudnák megmondani. Egyes térképek szerint több mint egy tucat, mások szerint húsz is integet széles e határban.

A darvak által visszavett terület, a Bihari-sík Tájvédelmi Körzet

A Bihari-sík vagy Bihari-síkság a Berettyó–Körös-vidék kistája, a Berettyó és a Sebes-Körös folyása közötti hordalékkúp. A tájvédelmi körzet védett területei a Püspökladány, Berettyóújfalu, Komádi, és Füzesgyarmat által határolt területen találhatók. A természeti értékek terepi bemutatására a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatósága tanösvényt létesített Bihari-sík Tanösvény néven, mely Földes határában került kialakításra. A tanösvényen bemutató táblák segítik a látogatót a természeti környezetmegismerésében, valamint két kilátótoronyból lehet áttekinteni az élőhelyet, távcsővel szemlélhetjük a gazdag madárvilágot.

Megközelítése személyautóval a legoptimálisabb, Földesről Berettyóújfalu felé haladva a 42-es főúton, a 28-as kilométer jelzőnél balra egy kavicsszórásos útra lefordulva érjük el a tanösvényt. Érdemes a tanya melletti, a tanösvény bejárathoz közelebb eső kilátót felkeresni.

További Tisza-tavi és hortobágyi cikkek: Welovetiszato

Fotók: Csodálatos Háromföld