Bringatúrák a Tisza-tó körül: őszi túra

Két keréken a Tisza-tó körül

 

Ősszel kellemes túrákat lehet tenni, de pár dologra oda kell figyelni, mielőtt elindultok. Tanuljatok a mi kárunkon. Az út egyben teszt is volt, a Csepel Kerékpártól kölcsönbe kapott Woodlands első nagyobb strapája.

 

Őszi estén bringatúrzáni a Tisza-tó körül?

Őrültségnek tűnik, de nem csak a nyári estéken jó tekerni a tó körül, hanem tavasszal vagy ősszel is. Nyáron persze kellemes meleg van, de elég túl fehérjedús a levegő… 🙂 , sok a szúnyog és nagyobb eséllyel futunk bele egy gáton kedélyesen hazatekerő, kivilágítatlan bringával közlekedő horgászba. Ősszel ezeket jórészt megússzuk, de egészen más kihívásokra kell felkészülni. Korábban sötétedik, ezért jól körbe kell lámpázni magunkat és a kerékpárt. Előre nem árt két, akár három lámpát feltenni, ebből egy mindenképp olyan legyen, amely jó messzire hord. Alkonyatkor és este nem csak horgászokkal, hanem őzekkel és nyulakkal is összefuthatunk, akik – tapasztalat – megvárják, amíg satufékkel kell megállnunk. Szóval csak ésszel a sebességgel. Fel kell készülnünk a hirtelen csökkenő hőmérsékletre is, a délután 4 órai kellemes 18 fok este 6-kor már simán lehet csak 10, pláne a vízparton hűvösebbnek érezzük, és ha még a szél is feltámad, akkor nagyon fogunk fázni. Ha nem is téliesen, de vastagon és rétegesen öltözzön fel mindenki, aki egy őszi naplementés túrát vállal. Még egy fontos az őszi túrákról: a legtöbb megálló (büfé, étterem, kocsma, lángosos) hét közben már szinte sehol nincs nyitva és hétvégén is csak elvétve. Tehát ne számítsunk arra, hogy majd felmelegszünk egy-egy helyen, nyomni kell tovább.

Kegyetlen kör 🙁

A rutin vagy a már “úgyis mindegy”, meg persze a nyönyörű naplemente miatt délután fél 5 körül indultunk, arra számítva, hogy este nyolcra még a megállókkal együtt is hazaérünk. Nyomtunk 4,5-5 bar-t a Csepel Woodlands gumijaiba, állítottunk egy ülést (kölcsön bringa), beöltözés és start. Annyira gyönyörű, őszi naplemente volt, hogy az első tízegynéhány kilométeren fel sem tűnt, hogy nemcsak hűvösödni kezd, hanem a szél is feltámadt. A “feltámadásból” egy saccra 30-40 km-es szembeszél lett, ami nyáron sem vicces, de ősszel határozottan kellemetlen. A Tiszafüred-Tiszaderzs közti táv gyorsan lement, bár megálltunk fotózni és beszélgetni egy szembe jövő ismerőssel, de itt még tényleg nem volt vészes. Tiszaderzs után viszont van egy szakasz, ahol olyan volt, mintha szélcsatornában tekertünk volna. Sok kerékpáros horgászt hagytunk le, de nem a sebesség miatt, hanem mert ők tolták a saját cangájukat :). Abádszalóknál nincs mese, meg kellett állni, elég volt a szélből: a gát szél alóli oldalán még mindig kellemes volt az idő, bár már este 7 felé járt, a fűben lehetett picit pihenni, a Woodlands is kialudta magát.

Innen Kisköre valamivel jobb tempóban ment le, közben az egyetlen nyitva lévő helyen, a régi Süllőfészek büfénél megálltunk egy forró kávéra (ez egy jó hely egyébként), majd az erőműnél lementünk a partra és itt lőttük az utolsó képet is, mert ránk sötétedett. A vízerőmű a hideg, sötét őszi estéken kifejezetten rémisztő és egyben misztikus. A víz mély morajlása, a fura zajok, a sötét együttesen egy horrorfilm kezdő képsorai is lehetnének.

Világos volt (azaz már töksötét), hogy nem hogy 8-ra, de még kilencre sem érünk haza. Elpepecseltük az időt, a nagy szél is megfogott, a kérdés csak az volt, hogy innen előre, azaz Poroszló felé, vagy vissza Abádszalók felé tekerjünk haza. Győzött a józan ész helyett a kíváncsiság: nézzük meg mi van este a túlparton, így nagy lendülettel elindultunk Poroszló felé. Egy nagyobb szakaszon volt hátszelünk, ez jól jött. Poroszló fél idő alatt megvolt, mint a Tiszafüred-Kisköre. Út közben szinte senkivel nem találkoztunk, őz viszont rengeteg volt, akik a lámpánk fényében dermedten álltak a gáttetőn. Ittunk volna megint valamit Dinnyéshátn vagy Sarudon, de kalkulálható módon, minden zárva volt.

Poroszlón már végképp elfogytunk, a 33-ason elég neccesnek tűnt az utolsó 9 km Tiszafüredig. De jött a felmentő sereg, bármily hihetetlen, de utolért minket egy őrült vagy elszánt? bringás csapat, akik Dinnyéshátról kerekeztek át Tiszafüredre. Szélárnyékban, társaságban és valamivel nagyobb biztonságban ment le az utolsó pár kilométer a töksötét 33-as főúton (hej de jó lesz jövőre, ha megépül a bringás út!).

Fontos figyelmeztetés: a Tisza-híd mellett és a hídon is építkezés zajlik. Nem csak sötétben, hanem nappal is nagyon figyeljetek, nagyot lehet esni!

 

Milyen volt a Csepel Woodlands kölcsönbringa?

27 sebességes, amiből normálisan 2-3-4 sebességet használ az ember sík terepen. Kivéve, ha fúj a szembeszél. Oké, az 1/1-ig azért nem kellett visszaváltani, de a teljes tartomány kétharmadát sikerült tesztelni, komolyan, mintha a Mátrában jártunk volna… A váz és kerékméret tökéletes a Tisza-tóra. A trekking gumik ugyan kétszer olyan szélesek  voltak, mint a saját Royal-unk virslijei, de ez most előnyös volt, a sötétben ki tudja, mire megy rá az ember. Plusz kényelmesebb is ugye… A teleszkópot már az elején fixáltuk, nem is volt rá szükség, azt legközelebb majd a Hortobágy felé a földúton próbáljuk ki.

Ezzel a bringával viszont nem lehet elvegyülni, a rikító sárga színe miatt nem csak a fűben könnyű megtalálni, de a többi leállított bringa között is :).

A túrát a CsepelBike támogatta. Kösz nekik! 🙂