A Tiszaörvényi Templom-domb, mit rejt egy kunhalom?

Tiszaörvény egyik rejtett kincse, melyet nem szabad kihagyni!

Az Alföldön utazva biztos mindenki felfigyelt már a táj egyhangúságát olykor megtörő egy-egy dombra és gondolkodott el azon, hogy vajon hogy került a szinte sík pusztaságba. Pedig a kunhalom gyakori, több, mint ezret ismerünk az Alföldön. Ezek általában 5-10 méter magas és 20-50 méter átmérőjű kúpok, vagy félgömb alakú dombok. Sokan azt gondolják, hogy természetes képződmény a kunhalom, pedig nem. A legtöbbször víz mellett, de vízmentes terülten elterülő mesterséges halmok keletkezése egészen a honfoglalás előtti időkre nyúlik vissza és funkciójukat tekintve lakódombok (úgynevezett tellek), temetkezőhelyek (úgynevezett kurgánok) és őrhalmok voltak.

A kunhalom nem is kun

A mesterségesen létrehozott lakódombokat, sírhelyeket átfogóan magába tömörítő kunhalom kifejezés a 19. században keletkező téves elképzelésből ered. Azt gondolták akkoriban, hogy ezeket a halmokat a kunok emelték temetkezési helyként. Holott a hajdan volt 40.000 kunhalom kialakulása különböző korokra vezethető vissza, a legkorábbi lakódomb létrejötte egészen a neolitikum időszakára nyúlik vissza. A kezdetben lakódombokként használt terültek a kedvező fekvésük miatt a rézkortól, a bronzkoron át egészen az Árpád-korig váltakozva hol temetkezési helyként, hol lakódombként működtek.

A sík területen a kunhalom építmények úgy keletkeztek, hogy a jó adottságú terülteken található települések gyakran váltak tűzvész áldozatává. Azonban a kedvező fekvésük miatt a meglévő vagy új lakók nem kerestek újabb területeket, hanem a romokat elegyengetve az új házakat a régiek felé építették. A dombok így nem mások, mint a különböző korok településeinek, és temetkezési helyeinek egymásra épülő rétegei. Ennek tükrében a „kunhalom”dombok feltárásával megismerhetjük azt, hogy késő-kőkorszaktól egészen az Árpád-korig, hogyan éltek itt az emberek. Egy-egy „kunhalom” több települési rétegeinek a feltárásával, mely rétegek akár 16 szintet is kitehetnek, egy körülbelül 4000 évet felölő gazdasági, kulturális fejlődésnek lehetünk szemtanúi.

A dombok mai állapota

A feltárt leletekből információt nyerhetünk arra vonatkozóan, hogy hogyan éltek a különböző időszakokban az emberek. Milyen földművelési, vallási sajátosságok voltak jellemzőek, és nyomon követhetjük a gazdálkodási szokásokban történő változásokat. Ezek a tájból kiemelkedő, unikális képződmények régészeti jelentőségük mellett egyedi állat- és növényviláguk miatt is fontossággal bírnak. Mivel az itt élő emberek a halmok építésénél mindig a talaj legfelső rétegét használták fel, ezért ezek a dombok megőrizték az Alföldet egykor borító ligetes táj löszvegetációját. Ezért a kunhalmok természetvédelmi, tájképi, kultúrtörténeti, földrajzi, valamint történelmi-régészeti jelentősége felbecsülhetetlen. Bár a kunhalmok 1996-tól törvényi védettséget élveznek, a dombok jelentős része ma is művelődés alatt állnak. Lassacskán belesimulnak a tájba, vagy a gát és útépítési munkálatoknak esnek áldozatul.

A Tiszaörvényi Templom-domb

A Tiszafüredhez tartozó Tiszaörvényen feltárt Templom-domb egy középkori lakódomb, és régészeti szempontból az ország egyik legnagyobb középkori falujának minősül. Az ásatások 1965-től 1971-ig folytak, melynek eredményeként 25.000 m2-es területen kerültek elő a falu házai, gazdasági épületei, kőből épült kis temploma és temetője, valamint a középkori révhez vezető szekérút is. Az Árpád-kori Tiszaörvényről 1261-ben királyi oklevél is említést tesz. Az akkor még „Viila Eurem”-nek nevezett települést tekintve IV. Béla megerősíti I. István adománylevelében foglaltakat, miszerint a teleülés és a tiszai átkelőhely az 1009-ben alapított egri püspökség ősi birtokainak egyike. A Budáról a keleti országrészbe vezető főút itt keresztezte a Tisza árterületét, ezért a középkorban Tiszaörvény fontos és virágzó település volt. A XIII. században a tatárok, majd 1552-ben az egri várat ostromló törökök fosztották ki a falut, melynek temploma többször került átépítésre.

A történeti kutatások a tizenöt éves háború idejére teszik a régi Örvény elpusztulását. Az akkori templom falain belül és a ledőlt torony alatt tűzvész nyomait és emberi csontokat találtak az ásatások során. Ebből adódott a következtetés, hogy a törökök az 1570-es években rágyújtották a templomot az odamenekülő lakosságra. A templom köré évszázadokig temetkeztek, így a 11. és 17. század között időintervallumot felölelő, az Árpád-kortól a késő középkorig terjedő időszakból kerültek elő régészeti leletek. Ezek napjainkban a Magyar Nemzeti Múzeumban, és Szolnokon a Damjanich János múzeumban találhatóak meg. Továbbá 2018. októberétől nyílt meg belőlük a tiszafüredi Kiss Pál Múzeumban egy állandó régészeti kiállítás, „Városunk 7000 éve rejtőzködő kincsi” címmel.

Tiszaörvényen, a 60-as években régészeti feltárások során talált díszes pártaöv részlete

Történelmi emlékek Tiszafüred-Tiszaörvény településen

Tiszafüreden az állandó kiállítással párhuzamosan folyamatban van a helyszínen kialakított úgynevezett Történelmi Tanösvény és Nomád Ökosuli program megvalósítása. Ennek keretében élményszerű formában lehet megtekinteni az ásatási eredmények alapján elkészült korhű épületeket az ókortól egészen az középkori templom dobjait rejtő kincsekig. A kiállítás és az interaktív program igyekszik bemutatni Tiszafüred és Tiszaörvény gazdag történelmi múltját,de másra is szeretné felhívni a figyelmet. Arra a fontos tényre, hogy a kunhalmok törvényi védettsége ellenére veszélyeztetve vannak, és nem csak a jelenük, hanem a jövőjük is a területen élő emberek oltalmazó tevékenységétől függ. Múltunk megismerése elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy tisztelni és védeni tudjuk természeti értékeinket. Kunhalom tehát nincs Tiszaörvényen, de így sem maradunk történelmi program nélkül.