A szabadságharc és Tiszafüred szerepe 1.rész

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc tiszafüredi eseményei

Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc a magyar történelem talán legfontosabb eseménysorozata volt, hiszen először mutatkozott meg a magyar nép nemzettudata, szabadságszeretete és büszkesége. Szerves része volt az 1848-as európai forradalmi hullámnak, azok közül viszont lényegében egyedül jutott el sikeres katonai ellenállásig. Eredményességét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a Habsburg-ház csak az Orosz Birodalom nagyarányú katonai beavatkozásával tudott győzedelmeskedni.

Előzmények

Abban az időben a Magyar Királyság és az Osztrák Császárság együttesen irányította a 2 országot. Közös uralkodója volt a két országnak, aki a Habsburg-házból került ki. Bár volt magyar Országgyűlés, ennek nyelve először a latin, majd a német lett. A magyar rendek törekedtek az önállóságra, próbáltak engedményeket elérni az uralkodónál, kevés sikerrel. Egymásba értek a háborúk, amit a magyar társadalom minden rétege megszenvedett. Bár az uralkodóház engedményeket tett az oktatás területén és enyhítettek a jobbágyság terhein, egyre többen érezték úgy, kezükbe kell venniük saját sorsuk irányítását.

1789-ben kitört a francia forradalom, ennek eszméje hatással volt a magyar értelmiségre is, egyre erősebbé vált az uralkodó iránti gyűlölet. Ezt növelte, hogy a háborúk miatt II. József a magyar nemességet is meg akarta adóztatni, így már a király trónfosztásáról is tárgyaltak a magyar nemesek. 1825-ben összeült az Országgyűlés, ahol a magyar nyelv használatának ügye volt a központi kérdés. Ekkor született döntés a Magyar Tudományos Akadémia felállításáról, amihez gróf Széchenyi István egy éves jövedelmét ajánlotta fel. 1830-ban jelent meg Széchenyi Hitel című műve, amiben Magyarország gazdasági és társadalmi átalakulásának programját fogalmazta meg.

Reformmozgalom

Az egyre erősödő reformmozgalmat az uralkodó – ekkor már V. Ferdinánd – és környezete nem nézte jó szemmel, ezért sok magyar vezetőt börtönbe záratott. A reformmozgalom erősödését azonban nem tudta megakadályozni. 1847 nyarán megalakult az Ellenzéki Párt, aminek elnöke gróf Batthyány Lajos lett. Programjukat, az ellenzéki nyilatkozatot Deák Ferenc fogalmazta meg. Követelték a Parlamentnek felelős magyar kormány létrehozását, a sajtószabadságot, az egyesülési és gyülekezési szabadságot, Erdély Magyarországhoz csatolását, a közteherviselés bevezetését, a törvény előtti egyenlőség bevezetését valamint, hogy a nép is képviseltethesse magát a törvényhozásban és a helyhatósági választásokon.

1848 tavaszán szinte egész Európa megmozdult. Februárban Párizsban kitört a forradalom, amelynek híre futótűzként terjedt, és forradalmi hullámot indított el. 1848. március 13-án Bécsben is kitört a forradalom. A gyűlölt Metternich kancellárt leváltották, ezzel a régi rendszer megbukott. A végső lökést a reformok ügyében végül 1848. március 15-e jelentette, amikor a pesti radikális forradalmi ifjúság vér nélkül érvényt szerzett a 12 pontnak. Petőfi és társai reggel a Pilvax kávéházból kilépve még csak tizenöten voltak, de rövidesen csatlakozott hozzájuk az egyetemi ifjúság. Néhány óra múlva pedig már húszezres tömeg hömpölygött Pest utcáin és ezután már felgyorsultak az események.

Március 23-án az országgyűlés felsőtábláján Batthyány Lajos, a március 17-én kinevezett miniszterelnök, kihirdette minisztériumának névsorát.

Idő közben az európai forradalmakat sorra leverték, ezért 1848 nyarára a magyar forradalom magára maradt. Kiáltványban szólították fel a császári-királyi ezredek külföldön állomásozó magyar katonáit a hazatérésre. Kossuth pedig sikeres toborzó körutat tartott az Alföldön. A Habsburgok az udvarhoz hű Jellasicsot nevezték ki horvát bánná, aki Bécs biztatására 1848. szeptemberében átlépte a Drávát, és seregével megindult Pest felé.

A szabadságharc első csatájára 1848. szeptember 29-én került sor a Velencei-tó északi partján, Pákozdnál. December elején V. Ferdinándot lemondatták a trónról, az új császár a tizennyolc éves Ferenc József lett. Még ebben a hónapban megindult a császári csapatok nagy erejű támadása Magyarország ellen Windisch-Grätz tábornok vezetésével. Görgei Artúr a magyar hadak vezetője a visszavonulás mellett döntött, valamint az országgyűlés is Debrecenbe költözött Pest-Budáról.

Tiszafüredi események 1#

Tiszafüred jelentősége az 1948-49-es szabadságharcban akkor értékelődött fel, mikor az Országos Honvédelmi Bizottmány 1849 elején a székhelyét áttette Debrecenbe. A hadiipar fő bázisává Nagyváradot jelölték ki. A nagy költözködés 1848 december 31-én kezdődött, Pestről Szolnokon át, részben a már kiépített vasútvonal felhasználásával, innen pedig tovább keletnek a Tiszántúlon Debrecen, illetve Nagyvárad irányába.

A politikai és katonai vezetés a Pest – Szolnok útvonal tehermentesítésére, valamint a szolnoki Tisza-híd zsúfoltságának csökkentésére az állami és katonai javak szállítását a Pest – Hatvan – Gyöngyös – Kápolna – Füzesabony – Poroszló – Tiszafüred útvonalon is megszervezte. A döntés megszületésénél az a tény segített, hogy  Tiszafürednél 1834 óta állandó fahíd vezetett át a Tisza medre fölött. A szállítások zavartalanságának biztosítására Tiszafüreden katonai parancsnokságot is felállítottak.
A különböző szállítmányok egy része, részben szállítóeszköz hiánya miatt is, egy ideig Tiszafüreden maradt; őrzésükről, majd továbbszállításukról a térparancsnokságnak kellett gondoskodni.

Tiszafüredi 1948-49-es események #2

Február 7-én Töltényi Miklós kormánybiztos portyára indult Tiszafüredről a Tiszától nyugatra eső részekre a Miklós huszárezred négy huszárjával. Este a huszároknak sikerült a mezőkövesdi fogadóban elfogniuk Schlik Budáról, Windisch-Gratztől visszatérő futárját, gróf Alfred Erbach-Fürstenau vérteskapitányt, aki rendkívül fontos politikai és katonai iratok birtokában volt.
A huszárok foglyukkal éjfél tájban érkeztek Tiszafüredre. A fogolynál talált iratokat átvizsgálták és február 8-án éjfél után két órakor ezeket külön futárral küldték Debrecenbe Kossuth Lajosnak. Erbach elfogása állítólag rendkívüli jelentőségű eseménye volt a szabadságharcnak, első ízben jelentősen ez vonta be Tiszafüredet az országos politika áramkörébe.

1849 februárjától áprilisáig – Tiszafüred megyei székhely

Tiszafüredet a szabadságharc alatt egy ideig Heves megye ideiglenes székhelyének nevezték ki.

Azért jelölte ki az ideiglenes kormány ideiglenes megyeszékhelyül Tiszafüredet, hogy Heves vezetése akkor is tudjon működni, ha a térség egy részét az ellenség, az osztrákok elfoglalnák, valamint  innen könnyen és biztosan fent lehetett tartani a kapcsolatot a Debrecenben székelő kormánnyal. Ekkor merült fel Dembinszky magyar tábornok neve is a történésekben.

Dembinszky február 2-án Kossuthnak írt levelében kérte az elnököt, hogy „Egyeken, Tiszafüredtől félórányira állítsanak fel egy nagy élelemraktárt, azaz negyvenezer ember és 6000 ló részére élelmet és takarmányt negyven napra..” A főparancsnok elhatározását az OHB jóvá hagyta, így a szervezés elkezdődött.

1849. február 14-től lett pár hétig Heves megye székhelye, mert az ellenséges csapatok megközelítették Eger városát. Erről a Honvédelmi Bizottmány 1849. február 17-én Debrecenben kelt hivatalos tudósításából értesülhetünk, amely még aznap a Közlönyben jelent meg. Repeczky kormánybiztos a megye székhelyének Tiszafüredre tételével egy időben Egerből átszállíttatta az állami gabona- és ruhakészleteket.

A Tisza-tó környékén az élelmet, felszerelést, csapatokat a jobbágyok szállították.  Náluk szállásolták el a katonaságot, akiket élelemmel kellett ellátni. A kenyeret például a “tiszaroffi szegénység” sütötte.

A kápolnai csata és a lázadás

Az 1848 december 31-én megtartott zárt ülésen eltervezett tavaszi ellentámadás előkészítéseként Dembinszky a legnagyobb magyar erőket a Pest-Miskolc útvonal közelébe, Mezőkövesd térségébe vonta össze. Azonban a csapatokat túlságosan szétszórta és a Pest felől közeledő osztrák erők pontos helyzetét sem mérte fel jól  Így felkészületlenül érte, amikor Windis-gratz seregei lerohanták szétforgácsolt hadosztályait.

Az 1849. február 26-án és 27-én a Tárna vonalán vívott, a történelembe kápolnai csata néven bekerült összecsapás a honvédsereg visszavonulásával végződött. Dembinszky február 28-án a visszavonulás folytatására adott parancsot. Ez a visszavonulás tartott március elsején is. Március 3-án a hadtestek a Tisza bal partján, Tiszafürednél összpontosultak. Itt került sor a Görgey Artúr parancsnok vezette lázadásra Dembinszky ellen. Ennek során a kormány által kinevezett főparancsnokot nemcsak megfosztották hatalmától, de még őrizet alá is helyezték.

Szemere Bertalan volt az, aki Tiszafüredre hívta Kossuthot, aki március 4-én, vasárnap kora reggel Debrecenből a délutáni órákban a sereghez érkezett, hogy Görgeyt példásan megbüntesse.

Kossuth Lajos és Tiszafüred kapcsolata

Kossuth nem akkor járt első alkalommal Tiszafüreden. A kápolnai csata idején, 1849. február 26-án Eger felé tartó útján is  Tiszafüreden éjszakázott. Február 27-én reggel átment Poroszlóra, de a seregtől érkezett hírekre visszafordult, újból Tiszafüreden éjszakázott, 28-án reggel pedig Debrecenbe indult. Ezen a két napon feltehetően a Lipcsey Imréné kúriájában szállt meg. Ebben az épületben tanácskozott a sereg vezetőivel, ahol lényegében jóváhagyta a katonai lázadás eredményét. Dembinszkyt hivatalosan is lemondatták, majd Kossuth megerősítette Szemere döntését, Görgey ideiglenes fővezérségét.

Néhány hét elteltével, március 25-én ismét Tiszafüredre érkezett, ezúttal többnapos tartózkodásra. Korábbi tapasztalatai alapján meggyőződésévé vált, hogy személyes jelenlétével csökkenteni tudja a katonai vezetők közötti torzsalkodásokat, esetleg teljesen elejüket veheti, és főleg közvetlen befolyást gyakorolhat a hadműveletek tervezésére és irányítására. Március 31-én, már Egerben, ismét Görgeyt bízta meg a főparancsnoki teendők ellátásával. 

Ellentámadás Tiszafüredről

A tábornokok közötti viszály kiegyenlítése mellett Kossuth Tiszafüredről tovább irányította a tervezett ellentámadás politikai és katonai szervezését. A 27-i haditanácsban megbeszélték az ellentámadás tervét. A Kossuth elnökletével megtartott haditanács által elfogadott hadműveleti terv megvalósításában fontos szerepet játszott a tiszafüredi híd. Ezen kelt át a folyó jobb partjára március 26-ával kezdődően a Klapka György vezette hadtest. Kossuth innen keltezett leveleiből tudjuk, hogy a feneketlen sár nagyon megnehezítette a csapatok mozgását, különösen a Poroszlóra vezető töltésen. A híd és a töltés áteresztő kapacitásának korlátozottsága miatt Kossuth március 28-án utasította a Poroszlón levő térparancsnokságot és a helység elöljáróságát, hogy „minden hajót vagyis compót, mellyel terhes kocsik szállíthatók, rögtön ide Tiszafüred alá rendeljenek.”

 

Folytatása következik.