Halászlé teszt: Tiszaderzsi Halászkert

Kezdjük rögtön a fekete levessel: a Tiszaderzsi Halászkert nincs minden nap nyitva, nincs mindig konyha és nincs mindig halászlé.

Akkor mi van? Hát friss halászlé, akkor és csak akkor, ha van friss hal.

Mivel bejelentés nélkül szoktunk érkezni a tesztekre, mi is éhen maradtunk egy alkalommal, így aki egy jót enne, előtte telefonáljon (cím lent). Mert megéri.

A tömegétkeztetés vagy a már-már McDonalds tempójú halászcsárdás kiszolgálás helyett itt komótos, beszélgetős a rendelés. Ha nagyon magaskonyha irányba mennénk, azt mondanánk, konzultatív, mert a hely tulajdonosa, egyben halszakácsa és pultosa, Zsolti, jól megeszéli mindenkivel (kivétel a törzsvendégek), hogy ki-mit szeretne és hogyan. Meghallgatjuk a hal történetét (ezt halgassa meg mindenki, nemí rjuk le), hogy mikor és hogy készült, szóval itt van idő mindenkire és mindenre.

Nincs is sok leülő, itt nem a tömeg a lényeg, hanem a figyelem. Maga az étterem is egy eldugott kis faluban, annak központjától 3 km-re, a gát mentett oldalán, a kempingben, annak büfé kinézetű épületében van. Ide senki nem gondolna menő halászcsárdát, átmenő forgalom nincs, a gáton a bringásoknak minimalista tábla hirdeti, hogy itt lehet enni és inni. Tiszaderzsen a “4.sz Csónakkikötő” tábla (atyaég a táblát nem fotóztuk le, klasszik relikvia a 70-es évekből) adja meg az irányt, ha autóval mennénk.

Az étlap szűk, inkább horgászosnak neveznénk a halételek, egytáélételek, frissensültek nincsenek túlbonyoíltva. Halászlé csak egyféle van, nem cifrázzák korhely, meg vegyes meg ilyesmi. A halászlé az harcsa betétettel kérhető és ez így rendben van ott, ahol összesen 6 ételből lehet választani.

Az étel fehér mély tálban érkezik, ebben sincs designolás. A kenyér friss, ropogós, nagyvonalúan szelt. Akik már ettek a Tisza-tónál halászlevet, azok kiszúrják, hogy ezt a kenyeret vagy helyben sütötték vagy messziről hozták. Utóbbi, mert ez a kenyér jó messziről, Szarvasról érkezik, a tulaj horgász barátja hozza el félútig, onnan meg már kézben jön Tiszaderzsre. Ez kenyér! Kovászos, puha bélű, illatos, ropogós hajú, vastagra szelt és finom, “íze van neki” bizonygatja “ízesen” meglepetésünkre a szomszéd asztalnál ülő láthatósan városi család feje (utólag elnézést a sztereotipért). Automatikusan érkezik a frissen vágott zöld csípős paprika is.

A halászlé színe szép, mély vöröses, a paprika bíztatóan ül a tetején. Illata erőteljesen halas-paprikás, jó kezdet. Kanalat merítve feltűnően sűrű, de nem a krémes fajta, itt a passzírozó működött, a hal valóban hal még a kis darabokban is. Sőt, ez rengeteg hal. A harcsa szelet szép kontúros, formája-mérete-mennyisége tökéletes. A hús szépen törik, nem maszatolódik, tökéletesen készült.

A paprika viszont sok, uralkodik az ízvilágon, már-már tolakodóan. Ez főleg egy édes-kesernyés mellékízben jelentkezik. Ennek az igazítása kívánatos lenne, mert ha helyre kerül az arány, ez egy tökéletes halászlé lehet.

Harcsa halászlé: 1690 Ft

Szervíz díj: nincs

Kártyás fizetés: van

Tuti tipp: ha van frissen sütött almáspite, mindenképp meg kell kóstolni!

 

Itt találjátok a Tiszaderzsi Halászkert éttermet.